Meleg
19 éves lány vagyok és leszbikus, egy éve járok az egyik csoporttársammal, akiről a szüleim azt hiszik, csak barátok vagyunk. Rosszul érzem magam amiatt, hogy nem vállalom fel a másságom, de tudom, hogyha a szüleim megtudnák, kitagadnának. Egyetemre járok, amit ők finanszíroznak, így minimum az első főállású munkahelyemig kénytelen vagyok még hazugságban élni.
Vágy
Kétgyerekes anyuka vagyok, szeretem a férjem, a gyerekek a mindenem, szép házban élünk, mindenem megvan. Senki nem tudja, hogy ennek ellenére napi szinten hiányzik a drog. Nem voltam komoly függő – bár nem sokon múlott – mert időben sikerült leszámolnom a pörgős-bulizós életstílussal - amiben az amfetamin-használat mindennapos volt - de sajnos hiányzik a régi, vad életem.
Olvass még a témában
Álompasi
Senki nem tudja, hogy az előző barátom vert. Még a legjobb barátnőmnek sem mondtam el, annyira szégyellem, hogy ez velem megtörténhetett, pedig tudom, hogy nem az én hibám.
A cikk folytatódik, lapozz!
