Manapság már nem is az számít furcsának, ha valakinek tetoválása van, hanem az, akinek még nincs, vagy nem is tervez varratni – legalábbis ez jellemző a fiatalabb korosztályra. De hogyan vélekedik erről a nagyközönség? Ráakadtam két olyan felmérésre, amik azt vizsgálták, vajon mit gondolnak az átlagemberek a tetoválásokról akkor, amikor azok az ellenkező nemen virítanak. Vonzónak, vagy éppen taszítónak gondoljuk a mintákat? És a férfiak milyennek látják azokat a nőket, akik sorra varratják magukra a különféle tetoválásokat?
Kevésbé vonzó a tetoválás, mint hittük?
Két lengyel kutató, Andrzej Galbarczyk és Anna Ziomkiewicz készítette azt a felmérést, amiben több mint 2500 embert kérdeztek meg arról, milyennek látják az általuk felmutatott képeken szereplő férfiakat. A hipotézis szerint azoknak a férfiaknak kellett volna vinniük a prímet, akik tetováltattak, hiszen ők azok, akik megtestesítik azt a bizonyos „ellenállhatatlan rosszfiút”.
A kutatásban résztvevők számára tehát félmeztelen férfiakat mutattak, majd megkérték őket, hogy értékeljék a látottakat. A férfiaknak magasabb pontszámot kellett adniuk azoknak a jelölteknek, akik szerintük tuti befutók lesznek a hölgyeknél, a nőknek pedig pusztán a vonzalom alapján kellett osztályozniuk a látottakat.
A hipotézissel teljesen ellentétes lett az eredmény, ugyanis a nők messze nem azokat a férfiakat találták vonzónak, akiken ott virítottak a tetoválások, éppen ellenkezőleg, azokat pontozták magasabb arányban, akiken nem volt semmilyen minta. Ezzel szemben a férfiak rendre azokat a társaikat jelölték meg, akik rendelkeztek tetoválással.
Ez a felmérés tehát arra világított rá, hogy a férfiak jóval túlbecsülik a tetoválások jelentőségét a vonzalommal kapcsolatosan.
Úgy vélik, tetoválás nélkül nem kapcsolódhatnak a rosszfiús imidzshez, illetve kevésbé fogják őket vonzónak tartani a nők, holott erről szó sincs. Azonban az jól látható, hogy a férfiak előbb láttak konkurenciát azokban a társaikban, akik rendelkeztek tetoválással.
Miért nem vonzóak annyira a tetovált férfiak?
A tetoválást a hétköznapok során (legalábbis, amíg nem voltak ennyire elterjedtek a minták), automatikusan a fájdalomtűréssel, a keménységgel, bevállalósággal kapcsoltuk össze, ezeket a tulajdonságokat pedig a magas tesztoszteronszinthez kötöttük. Ez egy bizonyos szintig vonzó, azonban a kiugróan magas tesztoszteronszint már nem az, éppen ellenkezőleg!
A nők számára is figyelmeztető jel, hogy ezek a férfiak már „túlteljesítik” a feladataikat, és tipikus alfahímnek bizonyulnak. Ez ideig-óráig izgalmas, de a többség tudja, hogy az ilyen férfiak nem alkalmasak komoly kapcsolat létesítésére, sőt, sokszor inkább félelmet, semmint bizalmat és vonzalmat ébresztenek. Ez azonban megmagyarázza azt is, miért gondolták a megkérdezett férfiak a tetovált társaikat vonzóbbnak és miért láttak bennük konkurenciát. Persze, itt is az összkép mutatja meg azt, mit gondolunk a valóságban a kiszemelt férfiról, a tetoválások elterjedésének köszönhetően pedig ez a kép is egyre árnyaltabbá és egyre kevésbé mérhetővé válik.
A felmérés egyik érdekessége, hogy a tetovált férfiakat a nők vonzóbbnak ugyan nem, de egészségesebbnek tartották.
Mindez meglehetősen különleges eredmény, főleg annak tükrében, hogy a vonzalom sokak szemében egyértelműen összefügg az egészséggel. Partnert is a legtöbbször úgy választunk, hogy potenciálisan ideális jelölt legyen az utódnemzéshez, még ha ez a választás tudat alatt is zajlik le.
Mi a helyzet a tetovált nőkkel?
Éppen fordított az álláspont a tetovált nőket illetően, ahogy az a 2007-ben, Swami és Furnham közreműködésével készült tanulmányból kiderült. Ebben a felmérésben vonzó nőkre tettek ugyanolyan tetoválást: a derekukra egy ideiglenes mintát. Piros bikinit adtak rájuk, majd megkérték őket, hogy a strandon egyedül olvassanak, ne flörtöljenek senkivel, viselkedjenek hétköznapian. A biztos hatás érdekében nem csak egy strandon tették próbára őket, hanem egyenesen húsz helyen kellett napozniuk.
A végeredmény pedig az lett, hogy ezzel az apró, egyszerű, mondhatni kislányos tetoválással is kétszer több férfi szívét melengették meg, mint a tetoválás nélküli nők. Ráadásul előbbiekhez korábban mertek közeledni a férfiak: a tetoválás nélküli nőkhöz csupán a 35. percben mertek odalépni, szemben a tetovált nőkkel, akiket már a 24. percben megkörnyékeztek.
Hogy mi ennek az oka? A férfiak nemes egyszerűséggel bevállalósabbnak, szexibbnek gondolták a tetovált nőket, ezzel együtt könnyebben kaphatónak is. Ez – jól tudjuk mindannyian – felkelti a férfiak érdeklődését és ők is nyitottabbak, magabiztosabbak lesznek, ha nyeregben érzik magukat. Még akkor is, ha ez a hamis önbizalom onnan ered, hogy tetoválást látnak egy nőn, akit korántsem biztos, hogy gyorsabban vagy akár könnyebben megkapnak.
Képek forrása: Kireyonok/Depositphotos.com, Brill/Depositphotos.com