Mikor van itt az ideje szólni?
Ezek az élmények elindítottak bennem egy fontos kérdést: hol van az a határ, amikor tényleg szólnunk kell egymásnak? Mikor indokolt, hogy egyik szülő a másikat keresse meg – akár teljesen ismeretlenül? És mikor jobb, ha ezeket a helyzeteket inkább otthon vagy a pedagógus bevonásával oldjuk meg?
Én eddig soha nem írtam másik szülőnek konfliktus miatt, pedig ha engem ilyenekkel megkerestek, akkor egyértelműen lett volna rá okom. De biztos vagyok abban is, hogy sok szülő gondolkozik hozzám hasonlóan, és kétszer is elosztja a hallottakat ahelyett, hogy írna nekem egy feldühödött üzenetet.
Hiszek abban, hogy alapvetően a gyerekünkkel van dolgunk – nem más gyerekek szüleivel. Először a saját gyerekünknek kell megtanítanunk, hogy meddig mehet el, hogy mi az, ami már bántó mások számára és hogy mit tehet, ha őt bántják. Eközben pedig – ha szükséges – kérhetjük a pedagógus véleményét, segítségét, hiszen ő az, aki az iskolai közegben jelen van, átlátja a kapcsolatokat, a dinamikákat.
A szülők részéről érkező közvetlen beavatkozás, legyen az egy üzenet vagy egy konfrontatív beszélgetés, szerintem csak akkor indokolt, ha valami egészen súlyos, rendszerszintű probléma áll fenn, és más módon már nem lehet megoldani. Mert nem szabad elfelejtenünk, hogy minden üzenet mögött ott a másik oldal is. Egy anya, akinek szintén van egy gyereke, és aki ugyancsak azt hiszi, hogy ismeri őt. Aki próbálja megérteni, meddig nyúlik a saját felelőssége és hol kezdődik a gyerekéé. Olvass még a témában
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
