Amit én megtanultam
Sokáig próbáltam kisebb lenni, mint amilyen vagyok. Halkabb, visszafogottabb, kételkedőbb. Mert ha nem tűnsz ki, nem mondhatja senki, hogy nagyképű vagy. De azzal, hogy kisebb leszel, nem leszel szerényebb. Csak láthatatlanabb. És a láthatatlanságnak ára van, azt fizeted meg, hogy elfelejted, mit gondolsz valójában. Elfelejted, mit szeretsz, mit akarsz, miben vagy jó. Lassan, észrevétlenül, de biztosan.
A magabiztosság nem azt jelenti, hogy minden helyzetben te vagy a legjobb. Azt jelenti, hogy nem kell mindig a legjobbnak lenned ahhoz, hogy jól érezd magad a bőrödben. Hogy a hibáid nem tesznek értéktelenebbé, és a sikereid nem tesznek mások fölé. Ez a különbség. És szerintem te is tudod, melyik oldalon állsz. Mert a nagyképű ember erre a kérdésre azonnal azt mondja, hogy természetesen a jó oldalon. A magabiztos ember pedig egy pillanatra elgondolkodik, nem azért, mert bizonytalan, hanem mert komolyan veszi a kérdést. Ez az a pillanat, ahol minden eldől. Nem az számít, mit gondolnak rólad mások, hanem az, hogy te mit gondolsz magadról akkor, amikor senki nem néz.
