Hogyan működik a jelenség?
Ezt a jelenséget amodális befejezésnek nevezik. Az amodális befejezés nem perceptuális érdekesség: hétköznapi felfogásunk része. A valós élethelyzetekben nagyon ritkán fordul elő, hogy egy tárgyat az amodális befejezés gyakorlása nélkül észlelünk: a természetes jelenetekben mindig kapunk elzáródást, mert a tárgyak általában nem teljesen átlátszóak.
Valahányszor látunk egy tárgyat egy másik objektum által elzárva (ami azt jelenti, hogy minden alkalommal, amikor bármit is látunk a való életben, kivéve a teljesen áttetsző vizuális jeleneteket vagy a nagyon egyszerű vizuális megjelenítéseket), az észlelt tárgyak elzárt részeinek amodális kiegészítését alkalmazzuk. Nem érthetjük meg az észlelést az amodális befejezés megértése nélkül.
Elég sokat tudunk arról, hogyan működik az amodális befejezés az emberekben, részben azért, mert meg tudjuk kérdezni az alanyokat, hogy látnak-e illuzórikus kontúrokat, és a ha igen, hol. Ugyanezt nem kérdezhetjük meg a macskáktól. Vagy bármilyen más állattól, ami azt illeti. Tehát amikor állatokon vizsgáljuk az amodális befejezést, szükségünk van néhány extra trükkre. Olvass még a témában
