Ezért bámul a semmibe a macskád: olyat is lát, amit te nem

Ezért bámul a semmibe a macskád: olyat is lát, amit te nem

Címlap / Életmód / Család / Ezért bámul a semmibe a macskád: olyat is lát, amit te nem

Észrevetted már, hogy a macskád néha úgy tesz, mintha ott is látna valamit, ahol szerinted semmi nincs? És azt, hogy imádja a dobozokat? Talán nem lep meg, ha azt mondjuk: a macskák kicsit másként látják a világot.

Nem kell macskatulajdonosnak lenned ahhoz, hogy tudd, a macskák szeretnek dobozokban ülni, különösen a kartondobozokat imádják. De szívesen ülnek bármilyen zárt területen is. Ha egy kört rajzolsz a padlóra, a macskád perceken belül be fog ülni a közepére. Egy közelmúltban végzett tanulmány ezt a macskaszokást használja annak kiderítésére, hogyan érzékelik a macskák a világot.

Az észlelés furcsa dolog. Amikor egy macskát látunk a kerítés mögött, érzékelési rendszerünk kiegészíti a macska azon részeit, amelyek nem láthatók. Az ezekből a részekből származó fény nem éri a retinánkat, de ennek ellenére jelen van, még észlelési feldolgozásunk legkorábbi szakaszában is.

Az ilyen érzékelés egy jól tanulmányozott példája az úgynevezett Kanizsa négyszög kiegészítése:

bien.hu

A képen csak négy fekete alakzat látható, mégis egy fehér négyzetet látunk, mert a vizuális rendszer kiegészíti a hiányzó illuzórikus kontúrokat. Ez a befejezés már az elsődleges látókéregben megtörténik.

Ez a befejezés minden érzéki módozatban teljesül. Vegyük például a hallást: Ha hangos csattanást hallunk egy dallam hallgatása közben, a hallórendszer továbbra is a dallamot követi még abban a rövid pillanatban is, amikor a csattanás az egyetlen dolog, amit hallunk.

Hogyan működik a jelenség?

Ezt a jelenséget amodális befejezésnek nevezik. Az amodális befejezés nem perceptuális érdekesség: hétköznapi felfogásunk része. A valós élethelyzetekben nagyon ritkán fordul elő, hogy egy tárgyat az amodális befejezés gyakorlása nélkül észlelünk: a természetes jelenetekben mindig kapunk elzáródást, mert a tárgyak általában nem teljesen átlátszóak.

Valahányszor látunk egy tárgyat egy másik objektum által elzárva (ami azt jelenti, hogy minden alkalommal, amikor bármit is látunk a való életben, kivéve a teljesen áttetsző vizuális jeleneteket vagy a nagyon egyszerű vizuális megjelenítéseket), az észlelt tárgyak elzárt részeinek amodális kiegészítését alkalmazzuk. Nem érthetjük meg az észlelést az amodális befejezés megértése nélkül.

Elég sokat tudunk arról, hogyan működik az amodális befejezés az emberekben, részben azért, mert meg tudjuk kérdezni az alanyokat, hogy látnak-e illuzórikus kontúrokat, és a ha igen, hol. Ugyanezt nem kérdezhetjük meg a macskáktól. Vagy bármilyen más állattól, ami azt illeti. Tehát amikor állatokon vizsgáljuk az amodális befejezést, szükségünk van néhány extra trükkre.

Luku Muffin/unsplash.com

A macskák és a dobozok

És itt jól jött az a hírhedt macskaszokás, hogy dobozokban ülnek. A macskák szeretnek zárt térben ülni, még akkor is, ha csak festett kör vagy négyzet formájában vannak megjelölve a padlón. A kérdés az: ők is szeretnek illuzórikus zárt terekben ülni? Ha festett négyzetek vannak a padlón, macskák ülnek bennük. De mi van, ha vannak olyan festett formák, mint a fenti Kanizsa négyzet? Mit csinálnak? Amodálisan kiegészítik ezt a figurát?

Úgy tűnik, a válasz igen. A macskák éppúgy ülnek a kanizsai illúzió amodálisan befejezett terének közepén, mint egy sima tér közepén. Ez egy elegáns módja annak, hogy megtudjuk, hogyan működik az amodális befejezés a macskákban – és tágabb értelemben, hogyan érzékelik a világot. Bizonyos értelemben a macskák olyan dolgokat látnak, amelyek nincsenek ott. Vagyis ebben a dologban nagyon is hasonlítanak az emberekre.

VIDEO A csillagjegyek stresszkezelése a legrosszabbtól a legjobbig

Kövesd a Bien.hu cikkeit a Google Hírek-ben is!