A bátyus
Egy parkban láttam, ahogy egy kisfiú tolja a babakocsiban a húgát. Az anyjuk egy üveg sörrel a kezében, szemmel láthatóan részegen tántorgott utánuk, miközben obszcenitásokat üvöltött a telefonba. Amikor megálltak, a kisfiú megsimogatta a kislányt és szomorúan nézett az anyjára, aki üvöltve toporzékolt, hogy a sör a földre fröccsent. Ez a jelenet a mai napig kísért, de nem tudtam, mit tehetnék a gyerekekért.
Az út szélén
Egy erdei úton láttam egy őzet, ami a halott gidája mellett topogott, amit valószínűleg elütött egy autó. Zavartan körbejárta, bökdöste az orrával, azt várta, hogy felébredjen és menjen vele tovább, szívszorító volt.
Olvass még a témában
Elengedés
Az unokatestvérem, Robi nagyon okos srác volt, a szülei – tisztes parasztemberek – nagyon büszkék voltak, amikor felvették az orvosi egyetemre. Egy héttel iskolakezdés előtt meghalt autóbalesetben. Egy évvel később tudtam csak hazalátogatni a Covid miatt és földbe gyökerezett a lábam, amikor megérkeztem nagybátyámékhoz. A mindig rendben tartott udvarban derékig ért a gaz, a házban is piszok és rendetlenség volt. A felesége, aki mindig tökéletes frizurával-sminkkel mutatkozott, most lenőtt, ősz hajjal ült az asztalnál és látszólag húsz évet öregedett. A szívem belesajdult, hogy így kellett látnom őket.
A cikk folytatódik, lapozz!
