Hazavitel
Kisebb egyetemi baráti társaság találkozóján voltam, tíz éve nem láttuk egymást. Akkoriban nagy partiállatok voltunk, de mostanra mindenki lenyugodott. Az este jó hangulatban telt, amíg késve meg nem érkezett az egyik srác, már csatakrészegen. Azt mondta, unalmasak vagyunk és valami drogot betolt a vécében, ahol elájult, a pincérek hívtak oda minket. Magához tért, de hányt és mindenkit sértegetett. Nem tudtuk, hol lakik és senki nem akarta hazavinni, ezért elszállítottuk a legutolsó címére, amit ismertünk: a szüleihez. Idős apja és anyja álmosan nyitottak ajtót, mi pedig átadtuk lealjasodott állapotban levő fiúkat, rendkívül kínos volt. Többet nem hívtuk a találkozókra.
Létszám
A huszadik érettségi évfolyamtalálkozót Facebookon szerveztem. Meg akartam adni a módját, mert mindenki visszajelzése nagyon lelkesítő volt. Hotelben foglaltam volna rendezvénytermet stb. Pár hónappal később az emberek egy része lemorzsolódott, majd többen jelezték, hogy mégsem érnek rá, illetve sokan szó nélkül eltűntek az éterből. A vége az lett, hogy öten találkoztunk egy kocsmában.
Olvass még a témában
Bizonygatás
Az egyik – gimiben kifejezetten lúzer – egész este a fizetési papírját dugdosta mindenki orra alá, hogy nézzük, milyen sokat keres. Mindenki kinevette, vagy kínjában menekült előle. Lehet, hogy gazdag lett időközben, de szegény ugyanolyan ciki maradt.
A cikk folytatódik, lapozz!
