Mielőtt az ember nagyobb döntést hoz az életében, általában vannak elképzelései arról, hogy milyen lesz. Kívülről nézve minden egyszerűbbnek tűnik és olykor szinte azt érezzük, hogy jobban tudjuk azoknál, akik már nyakig benne vannak. Nincs ez másképp a kutyatartással sem…
Sosem engedem fel a kutyámat a kanapéra
A kutyatartás legnagyobb hátulütője és visszatartó ereje mindig is a kutyaszőr volt. Úgy gondoltam, hogy ha egyszerűen nem engedem fel a kanapéra és az ágyba, akkor nem lesz ezzel semmi gond. Hónapokig tartottam magam, de amikor az esti filmnézés rendszeresen úgy zajlott, hogy mellettem ácsorgott, fejét a kanapéra téve, könyörgő szemmel engem bámulva, akkor végül megtörtem.
Most már sokkal nyugisabbak az esték: ő hosszában elnyúlva elfoglalja a kanapé nagy részét, én pedig a sarokban meghúzom magam. De mikor a fejét rajtam nyugtatja és látom, hogy milyen békésen alszik, akkor nem is kérdés, hogy jól döntöttem.
Sosem fogok összeveszni más kutyásokkal
Szerencsém van, mert Kiwi roppant békés jószág, szívesen barátkozik más kutyákkal és a gazdáikkal is, de bizony nem minden kutya ilyen. De, ami nagyobb gond, hogy nagyon sok olyan gazda van, aki nem figyel a kutyájára, a telefonját nyomkodja sétáltatás közben és nem veszi észre, hogy a kutyája agresszíven lép fel.
Míg eleinte magamban puffogva vettem tudomásul, hogy ilyen is van, mikor az én kutyám lesz a célpont, nem tudom visszafogni magam és bizony gondolkodás nélkül leteremtem a felelőtlen gazdikat.