Pontosan tudom, milyen mély és őszinte szeretetet lehet érezni egy háziállat iránt. Mégsem gondolom, hogy például az elbúcsúzás a cicámtól, bármennyire is fájdalmas volt, egyáltalán a közelébe érne annak az iszonyatnak, amit akkor éreznék, ha a gyerekemmel történne valami.
Pedig manapság egyre gyakrabban hallani ezt a hasonlatot. Kutyaszülők, kutyamamik és kutyapapik posztolnak kis „családi fotókat”, születésnapi tortákkal, ruhácskákban feszítő kedvencekkel.
Én ezt egy kicsit furának tartom, de őszintén szólva nincs bajom vele. Miért lenne? Őket nyilvánvalóan boldoggá teszi, az állatoknak szemmel láthatóan jó sora van, és nem ártanak ezzel senkinek. Legyenek boldogok!
De amikor nemrég egy ismerősöm azt kezdte el nekem magyarázni, hogy pontosan tudja, milyen érzés anyának lenni, hiszen neki is van egy kutyája (!!!), azt hittem lefordulok a székről. Fel nem tudom fogni, hogy gondolhatja ezt a párhuzamot komolyan bárki is, de úgy tűnik, egyre többen így tesznek, úgyhogy legyen: 2025 van, és megírom a cikket róla, hogy nem, ha kutyád van (vagy macskád, hörcsögöd, szobapáfrányod) az nem olyan, mintha gyereked lenne. És hidd el nekem: nem is úgy szereted. Olvass még a témában
A szakértő szerint ez a 7 hobbi a lelki békéd titka – Te hányat űzöl közülük?
„Csak uralkodni akart rajtam” – Bizonyos férfiak nem szerelemre vágynak, hanem érzelmi kontrollra
„Még a kórházi ágyban feküdtem, mikor megkérdezte, mikor jön a második gyerek” – Anyák mesélnek a legdurvább elvárásokról
Ezt hozza 2026. október 4. a numerológia szerint: kapcsolódás és gondoskodás
A szeretet más formája
Szerethetjük a kutyánkat végtelenül, feltétel nélkül, sőt őszintén hiszem, hogy így is kell szeretnünk az állatokat, akiket magunk mellé fogadtunk. De az a szeretet nem azonos a gyerekünk iránt érzett szeretettel. Egy gyerek nem csak társa az embernek, hanem tükre, felelőssége és jövője is. Egy gyereket nem tudsz egy panzióban hagyni, ha nyaralni mész. Egy gyereknek nem elég naponta kétszer enni adni és sétáltatni, és nem lehet este néhány órára magára hagyni, amíg leugrasz találkozni egy barátoddal.
Egy gyerek évtizedeken át igényel támogatást – érzelmit, anyagit, szellemit –, és közben számtalan döntést kell meghoznod az ő jövője érdekében.
Egy kutyával is törődni kell, ez nem kérdés. De egy gyerek életének formálása és egy kutya ellátása egészen egyszerűen nem összevethető feladat. Még akkor sem, ha mindkettővel kapcsolatban vannak álmatlan éjszakák, felelősség és anyagi kiadások. Soha nem állítanám, hogy állatot tartani nem nagy munka és felelősség. Csak azt mondom, hogy nem olyan, mint egy gyerek. És nem is lehet egy állatot összemérni egy gyerekkel – utóbbi azért mégis csak egy ember.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
