„A világegyetemünk előtt lehettek még univerzumok” – László Ervin filozófus gondolatai

Az indiai upanisádokban a kozmosszal együtt keletkezett, energiával teli tér neve Akasa. Ez az a tömény szubsztancia, amely áthatja a többi négy szubsztanciát (a levegőt, a tüzet, a vizet és a földet). Ez a rendkívül finom szubsztancia (ősanyag) betölti az egész teret, és mindent megteremt, ami csak létezik benne. Kezdetben csak Akasa volt, és végül csak Akasa marad. Akasából lesz a Nap, a Föld, a Hold, a csillagok és az üstökösök, Akasa válik állattá és emberi testté és növénnyé; belőle lesz minden, ami létezik. Egy ciklus végén minden visszaolvad Akasá-ba, hogy a következő ciklusban ismét létrejöjjön belőle.

A Prána pedig a végtelen és mindenható hatalom, amely Akasára hat. Swami Vivekananda beszámolója szerint a Prána mozgás, gravitáció és mágnesesség: jelen van az emberi cselekvésben, a testi idegfolyamatokban, és még a gondolat erejében is. Végül minden erő ismét beleolvad Pránába, ahogyan minden dolog visszaalakul Akasává. És ami a legérdekesebb: ez utóbbi megőrzi mindannak a nyomát, ami a világegyetemben történt. Az ún. Akasa-krónika az ön-teremtő és emlékező univerzum maradandó memóriája.