Kövérségre ítélve: Afrikai nő hízlaldák

Míg az európai és észak-amerikai nők sokszor a legdöbbenetesebb dolgokat is megteszik, hogy leadjanak néhány kilót, addig ezzel szemben bőven van olyan része a világnak, ahol épp ennek ellenkezője igaz. Persze ott sem ritka, hogy túlzásokba eshetnek, a különbség csak annyi, hogy a miénkkel ellenkező irányba, hiszen náluk a zsírpárna számít csábító szexepilnek.

Egyértelmű, hogy Afrikában a zsírpárnák elsődleges jelentése a jólét, a gazdagság, vagyis az az állapot, amikor bőven van mit enni. A nagyobb méretek és a minél nagyobb túlsúly annyit üzen kifelé, hogy biztos hátterű, jó család tagjának számít az érintett nő, vagyis ezek a nők a legjobb partinak számítanak, mivel a család képes eltartani őket, nem is akárhogy.
 

A kövérség másik jelentése természetesen a termékenység. A férfiak számára a sovány nők nem számítanak termékenynek, illetve képesnek arra, hogy kihordjanak egy gyereket és a szülés után képes legyen táplálni és gondozni is a kicsit.
Afrikában egyértelműen a legszexibbnek a fogamzóképes, termékeny nő számít, ami közvetlen összefüggésben áll a széles csípővel és a hasi zsírpárnák méretével.

Nem csak a női alak divatja eltérő Európa és Afrika között, de nagy különbségek vannak abban is, ahogy a férfiak dicsérik a nőket, udvarolnak nekik.
Míg nálunk a szép, kidolgozott test, vagy még inkább az arc egyes részleteit illetik szép szavakkal a férfiak, addig például Nigériában a dicséretek leghatásosabb módja, ha a nők hurkáját méltatják. Ez számít a legnagyobb bóknak arrafelé.

A túlsúly pozitív jelentése olyan erővel bír egyes kultúrákban, hogy az emberek képesek túlzásokba is esni vele.
Mauritániában például még erősen a tradíció részének számít az, hogy következetesen túltáplálják a lányokat annak érdekében, hogy még szebbek, vonzóbbak és kelendőbbek legyenek. A módszer nagyon hatékony, de egészségesnek semmi esetre sem mondhatnánk.

Az Észak-Nyugat Afrikába élő, a régi hagyományokat aktívan ápoló mauritániai népcsoportoknál több helyen hivatalos intézmények is működnek, ahova a szülők beadhatják leánygyermekeiket és ott a megfelelő súlyúra hizlalják őket, vagyis a mauritániaiak szemében vonzóvá teszik őket a házasságra.
Ezekben az intézményekben például irreális mennyiségű, gyakran 10-15 liter tejet itatnak naponta a serdülőkor hajnalán lévő lányokkal.

Azon túl, hogy kifejezetten magas kalóriatartalmú ételeket diktálnak a kislányokba, a biztos hatás érdekében természetesen mindenféle mozgás tilos, nehogy kárba vesszen a bevitt energia és ne tudjon mind lerakódni a lányok testére.
A zsíros ételek, a sok szénhidrát természetesen megteszi hatását, és mindez a mozgásmegvonással kombinálva el is feledteti a gyerekekkel, hogy milyen önfeledten szaladgálni.

Természetesen ilyen mennyiségű ételt a gyerekek nem szeretnének önszántukból elfogyasztani, ezért a cél érdekében különböző büntetési formákat alkalmaznak.
Büntetés pedig nem csak azért jár, ha valaki meg sem próbálja megenni vagy meginni az óriási mennyiségeket, de azért is, ha ezek elfogyasztása után hányni kezd a rosszulléttől. Nem csoda így, hogy az eredmény garantált.

A mauritániaiaknál nem ritka, hogy mire egy alaposan felhizlalt lány eléri a 10 éves életkort, addigra a súlya megközelítheti a 100 kilót, a mozgásigénye pedig gyakorlatilag a nullával lesz egyenlő.
Vagyis néhány év alatt egy filigrán, mozgékony kislányból így lehet szépségideál. Máig él a mondás, miszerint a feleség minél nagyobb, annál jobb, hiszen annál nagyobb helyet foglal el férje szívében. Kérdés, hogy mit szólnak ehhez a leendő feleségek!?