Jobb ha átesek rajta, aztán mehet minden tovább? Amikor az új koronavírus felütötte a fejét, sokan gondolkodtak így, még országok is voltak, akik erre alapozták a védelmi stratégiájukat. Megbetegedni és immunitást szerezni, vagy oltva lenni és immunitást szerezni azonban két külön dolog.
És mi a helyzet a nyájimmunitással?
A probléma az, hogy a vírus ezzel nem szűnik meg, csak észrevétlen marad. A közhiedelemmel ellentétben nincs olyan megbízható küszöb, amelynél a nyájimmunitás elérhető lenne. Nem akkor beszélhetünk nyájimmunitásról, ha az emberek egy bizonyos százaléka már megfertőződött. Ehelyett az a pont, ahol megvalósul, a reprodukciós (R) számtól függ, amely az átlagember által megfertőzött emberek számát jelenti. Ahol az R szám magas, magas azok száma is, akiknek immunisnak kell lenniük, mielőtt az állomány immunitása beindul. Ez a helyzet a kanyaró esetében, ahol minden ember körülbelül 15 embert megfertőz, ezért a lakosság körülbelül 90-95%-ának folyamatosan védettnek kell lennie.
A valóságban ez azt jelenti, hogy valószínűleg nincs egyetlen, megbízható küszöb, amelynél az állomány immunitása eléri a Covid-19-et. Az R-szám világszerte változó, viselkedésünktől és a lakosság immunitásának mértékétől függ. Ez általában nem egyenletesen oszlik el egy népesség között, például nagyobb lehet a városokban és bizonyos demográfiai területeken.
Egy, a Nature lapban megjelentetett cikk szerint Bahreinben 85%, Kuvaitban 5,66% kell a nyájimmunitáshoz – vagyis a számok nagyon különbözőek lehetnek.
Jelen tudásunk szerint nem zárható ki, hogy akik egyszer megfertőződtek, újra elkaphatják a betegséget. Vagyis a nyájimmunitás nem tartható fenn sokáig, súlyos árat kell fizetnünk érte – lesznek, akik szinte tünetek nélkül átesnek a betegségen, de ha szinte mindenkinek meg kell fertőződnie, nagyon sokan bele is fognak halni. Emellett mivel nem ismerjük még a Covid-19 hosszú távú egészségügyi hatásait, az oltás mindenképpen kifizetődőbb megoldásnak tűnik.