Nem azt vonzod be, amit szeretnél és nem is azt, aki vagy, hanem azt, ahol most éppen tartasz: amennyire ismered, elfogadod és szereted magad. Ha ránézel a partneredre, mit látsz?
Az űr
Az egyik fiú haverom mindig nagy szoknyapecér volt, huszonévesen előfordult, hogy egyszerre volt három barátnője. Aztán elmúlt 35 éves, az ismerősei elkezdtek házasodni és babázni és őt is kezdte megcsapni az életközepi válság első szele. Kitalálta, hogy meg akar állapodni és jó útra tér, majd két év sikertelen ismerkedés után nekünk panaszkodott, hogy „csak ribancokat talál.” Mondtuk neki, hogy akasztják a hóhért és „most visszakapja”, amit fiatalon a lányokkal tett. Komolyra fordítva a szót azt ajánlottuk neki, hogy keressen fel egy terapeutát.
Mert ugyan a felszínen ő egy jó útra tért nőfaló volt, de valójában mélyebbre kellett ásnia, hogy megtudja, miért hajszolt üres, felszínes kapcsolatokat. Mi volt benne az az űr, amit - sikertelenül - próbált megtölteni a sok csajozással? Bizonyára ugyanez volt az oka annak is, hogy később is csak ilyen kapcsolatokat vonzott be. Ki is derült hamar, hogy a szülei sugallták neki kiskorától, hogy ő nem ügyes és értékes, ezért keresett tudat alatt üres kapcsolatokat, mert úgy gondolta, nem érdemel jobbat.
Mert ugyan a felszínen ő egy jó útra tért nőfaló volt, de valójában mélyebbre kellett ásnia, hogy megtudja, miért hajszolt üres, felszínes kapcsolatokat. Mi volt benne az az űr, amit - sikertelenül - próbált megtölteni a sok csajozással? Bizonyára ugyanez volt az oka annak is, hogy később is csak ilyen kapcsolatokat vonzott be. Ki is derült hamar, hogy a szülei sugallták neki kiskorától, hogy ő nem ügyes és értékes, ezért keresett tudat alatt üres kapcsolatokat, mert úgy gondolta, nem érdemel jobbat.