Mielőtt elárulnánk, hogyan lehet első osztályú tápanyag a fikuszod számára a már nem használt alsóneműdből, íme, egy nem túl vidám tény: jelenleg a ruhák előállításához használt anyagok kevesebb mint 1%-át hasznosítják újra. Ez azt jelenti, hogy több ezer tonna textil kerül a hulladéklerakókba.
Felkapta erre a hírre a fejét néhány divatmárka is és (inkább marketing célból, mintsem lelkiismereti megfontolásból), úgy döntött az elmúlt években, hogy felveszi a harcot a mértéktelen pazarlás ellen. A már nem hordható ruhákat begyűjtik, szálakra bontják és konyharuhák, szigetelőanyagok lesznek, de akár új kollekciók is készülnek belőlük.
Minden megoldható a gyártó szerint
A ruhaipari környezetszennyezés az egyik legjelentősebb hiba, amit elkövetünk a bolygónk ellen. A komposztálható női fehérneművel a tervezők utat szeretnének törni azon cégek számára, akik később talán pólókat, nadrágokat, ingeket is készítenének ugyanezzel a módszerrel. Olvass még a témában
Az amerikai gyártó szilárd meggyőződése, hogy öltözékünk minden egyes eleme beilleszthető az ökológiai körforgásba, pontosan úgy, ahogyan az évezredekkel ezelőtt zajlott. Ha ez a terv megvalósul, akkor a kinőtt, elrongyolódott ruháink ezután a komposztálóba kerülhetnek, majd kerti zöldségek vagy szobanövények tápanyagául szolgálhatnak. Kissé utópisztikus gondolat?
A Kent által kínált, 100%-ig növényi alapanyagokból készült fehérneműt két módon lehet visszaadni a természetnek. Az egyik, hogy (kimosva!) visszaküldi a vásárló egy év után a gyártónak, cserébe pedig kap egy kupont, amelyért újabb fehérneműket vásárolhat kedvezményesen. Arról nem írnak a weboldalukon, hogy a Kaliforniába történő visszaküldésnek körülbelül mekkora az ökológiai hatása, beleértve a szállításhoz használt üzemanyagot. Vélhetően ez sem elhanyagolható mennyiségű.
A másik módszer, hogy a Kent elküld egy biológiai komposztáláshoz szükséges starter anyagot, amely hatására a kerti komposztálóban 90 nap alatt növényi tápanyaggá változik a fehérnemű. (Ezzel szemben a szintetikus fehérneműk lebomlási ideje több mint 200 év).
Mindkét módszernek a lényege egy olyan körforgás, amely során a növényből szövet lesz, a szövetből ruhadarab, majd abból tápanyag a növények számára. Ezekből pedig újabb fehérneműk gyártásáshoz használható szövet lesz.
