Megismétlem, nem könnyű feladatról van itt szó. Különösen nem könnyű ez egy magyar ember számára. Az elmúlt közel 500 évben a magyar társadalom is egy Seligman-féle kísérlet részese. Balsors, akit régen tép… töröktől rabigát vállainkra vettünk… vár állott, s most kőhalom…kínzó rabság könnye hull… De ha rákeresünk a tanult optimizmus szóra, hétről hétre egyre több találat van a témában. Ez is azt mutatja, hogy a pozitív pszichológia terjedni kezdett, a zsákutcába torkolló gondolkodási sémáktól lassacskán egyre többen képesek megszabadulni. Miért ne próbálnánk meg mi is pozitívan tekinteni a jövőre és a jelenre? Elvégre nem kerül egy fillérbe sem.
