Fejben dől el minden
Hosszú, rendkívül hosszú folyamat a tanult tehetetlenség leküzdése. Nem elég, hogy ma rádöbbenünk, hol van a baj, két napig esküdözünk magunknak, hogy „kigyógyulok” ebből és a harmadik napon már elő sem bukkannak a megrögzött negatív viselkedésminták. Ha így lenne, mindenki ezt csinálná, és minden tökéletes lenne. A saját magunk számára felépített korlátokat a legnehezebb átlépni.
Vegyük például az időseket. Évtizedeken át azt látjuk, azt halljuk, tapasztaljuk, hogy idősebb korban már sokat romlik a fizikai állapotunk, természetes, ha ilyen-olyan betegségek jelennek meg szinte magától értetődő, ha magas vérnyomás, ízületi fájdalom gyötör valakit már a nyugdíjas évei elején. Továbbá vitán felül áll, hogy idős korra eltűnnek a barátok, elhalványulnak a rokoni kapcsolatok. Szinte csodának véljük, ha valaki hetven évesen is tökéletes egészségnek örvend, sőt egyenesen természetellenesnek, paranomálisnak hisszük, amikor aktív sportolóként jelenik meg a hírekben egy nyolcvan éves, vagy akár ennél is idősebb személy. Tény, hogy a test egy bizonyos életkor fölött már gyengébben teljesít, de hogy ez a kor mikor jön el egy ember életében, az jórészt fejben dől el.
