1. Gabriel García Márquez: Szerelem a kolera idején
A szerelemnek sokféle arca van, az élet elhalad mellettünk, ha nem vigyázunk, és mégis soha nincs késő elölről kezdeni, sőt lényegében a sorsunk ott kezdődik, amikor a társadalmi elvárásokat levetkőzve magunk kezébe vesszük annak irányítását.
Márquez regényeit kamaszkoromban kezdtem falni, és azóta sokat többször is újraolvastam. Az egyik ilyen a Szerelem a kolera idején volt, ami segített át nehéz élethelyzeteken, adott reményt arra, hogy mindig van újrakezdés, hogy van, amire megéri várni. Emiatt hiszek határozottan benne, hogy ne érjem be annál kevesebb szerelemmel, mint amitől úgy érzem magam, mint aki egyszerre halhatatlan és halálos beteg.
