A romantika mint „láthatatlan munka”
Sok kapcsolatban a romantika fenntartása nem közös, tudatos döntés, hanem egyoldalú vállalás. Az egyik fél rendszeresen megszervezi a közös programokat, emlékszik az évfordulókra, kezdeményez beszélgetéseket, próbál új impulzusokat vinni a hétköznapokba. A másik fél pedig nem feltétlen rossz szándékkal belesimul ebbe a rendszerbe. Élvezi az eredményt, de nem feltétlen érzi saját felelősségének a kezdeményezést.
Ez a dinamika gyakran észrevétlenül alakul ki. Nem egy nagy döntés következménye, hanem apró minták ismétlődése. „Te úgyis jobban szeretsz programot szervezni.” „Neked jobb ötleteid vannak.” „Én nem vagyok romantikus alkat.” Ezek a mondatok elsőre ártalmatlannak tűnnek, valójában azonban szerepeket rögzítenek. Az egyik fél lesz a kapcsolat „kulturális menedzsere”, a másik pedig a passzív résztvevő.
A probléma nem az, hogy valaki többet tesz. Hanem az, ha ez hosszú távon egyensúlytalansághoz vezet. Mert a romantika nemcsak adás, hanem visszajelzés is. Ha az egyik fél folyamatosan energiát fektet bele, de nem kap hasonló mértékű kezdeményezést, könnyen kialakulhat benne az érzés, hogy egyedül tartom életben ezt a kapcsolatot. Olvass még a témában
Nyílt levél a férjeknek, akik szerint a feleségük „unalmas” lett, mióta anya
A Skorpió-szezon inspirációi: mély tónusok, titokzatos hangulat és kuckós dekorációk a sejtelmes otthonért
5 rituálé Halloween éjjelére, amivel bevonzod a szerelmet
„Hagytam, hogy a csajom egyedül cipekedjen a lépcsőn” – mikor döbbentél rá, hogy már nem szereted a párod?
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Csütörtök reggel elküldjük a hét legolvasottabb Szerelem-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
