Alapvetően mi is abban hiszünk, hogy mondd ki, amit gondolsz, de megfordult már a fejedben, hogy amit mondasz, az befolyásolhatja azt, ahogy gondolkodsz? Valami ilyesmit taglal a Stanford Egyetem professzorának, Bernard Roth-nak a könyve is.
A mű arra buzdítja olvasóit, hogy hagyjanak fel a vágyódással, és kezdjenek inkább cselekedni, és legyenek a saját életük urai. A professzor szerint ehhez az egyik első lépés az lehet, hogy két kifejezést törölsz a mentális szótáradból – de legalábbis bizonyos élethelyzetekben egyszerűen csak elkerülöd a használatukat.
Mondj „és”-t a „de” helyett
Szeretnék elmenni moziba, de még rengeteg dolgom van. A professzor szerint ez a példamondat jól szemlélteti, hogy a kötőelem a két tagmondat között mekkora hatással bír. A de szócska ellentétet, választási helyzetet, konfliktust eredményez ott is, ahol valójában nem kellene, ezért folyamatosan úgy fogod érezni magad, mint aki nyomás alatt áll, vagy lemarad valamiről.
Ha a de helyett az és szót használod, akkor a tagmondatok – magyarázza a professzor – egyenlőek lesznek, egyik sem dominál a másik fölött, és ez egy sokkal pozitívabb szemléletet tükröz, ahol van döntési lehetőséged, és a mondat megformálásával nem zárod el magadat egyik választás elől sem. Az és szó használatával ugyanis nem hátráltató akadályokként, hanem megoldandó feladatokként tekinthetsz a kihívásokra. Ha ezt egyszer realizálod magadban, és megváltoztatod a szokásaidat, gyorsan észreveszed majd a különbséget. Elvégre tényleg egészen más azt mondani, hogy
- „Szeretnék új bútorokat vásárolni, és előbb el kell végeztetnem a felújítást.”, mint azt, hogy
- „Szeretnék új bútorokat vásárolni, de előbb el kell végeztetnem a felújítást.”
„Kell” helyett mondd, hogy „szeretném”
A szerző szerint ezzel a gyakorlattal ráébredhetsz arra, hogy mit miért is csinálsz – hiszen alapvetően még a látszólag kellemetlen vagy nem túl örömteli dolgokat is többnyire te választod, és azért teszed őket, mert egy nagyobb célt szolgálnak. Például nem „kell” megcsinálnod a nyelvvizsgádat ahhoz, hogy megkapd a diplomádat, hiszen senki nem kényszerít erre, de szeretnél egy jobb állást, amihez szükséged van a diplomára, amihez szükséged van a nyelvvizsgára – azaz szeretnéd ezt a nyelvvizsgát, ezért dolgozol érte.
A gyakorlat általában is segíthet, hiszen ha már amúgy is egész nap a munkahelyeden ülsz, akkor sokkal élvezetesebb és eredményesebb úgy végezni a feladataidat, hogy valóban a lehetőséget keresed bennük, és nem csak nyűgként tekintesz rájuk.
Ennek a szokásnak az alkalmazása nem könnyű, de szükséges, ha valamit el kell érned az életedben. Ugyanakkor ennek a gyakorlatnak az alkalmazása könnyű és szükséges, ha szeretnél elérni valamit az életben. Ugye, te is látod a különbséget?