Hol nem vagyok őszinte – sem másokkal, sem magammal?
A lányom sokszor olyan, mint egy kíméletlenül őszinte görbe tükör: a vesémig lát, és tűpontosan visszatükrözi a saját belső állapotomat. Megszámlálhatatlanul sokszor fordult már elő, hogy amikor őt feszültnek vagy nyűgösnek láttam, hirtelen belém hasított a felismerés: vajon ez az energia honnan ered? Talán tőlem? A hatására gyakran kénytelen vagyok feltenni magamnak a kérdést, hogy hol nem vagyok őszinte magammal vagy a környezetemmel, és mit próbálok éppen elnyomni…
Nyilván tudom, hogy nem minden feszültség forrása tőlem eredeztethető, de meg kellett tanulnom, hogy a változást sokszor magamon kell kezdenem ahhoz, hogy ő is megnyugodhasson. Sokszor elég egy mély levegő és a beismerés, hogy „igen, most fáradt és türelmetlen vagyok”. Az őszinteség nem gyengeség, hanem a leggyorsabb út a valódi kapcsolódáshoz, mert a gyerekek nem a szavainkra, hanem a valódi rezgéseinkre reagálnak.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
