6 végzetes állásinterjú-hiba, ami gátolhatja a karriered

Írta: ,

Tele a padlás olyan tippekkel, hogy ne késs el, tartsd be az öltözködési etikettet, és lehetőleg szorítkozz a természetes sminkre. Mindezek valóban fontosak, ám most azokat a bakikat gyűjtöttük össze, melyek kifejezetten az interjú menetére vonatkoznak, és amelyek miatt a legtöbben elhasalnak…

Nem gyakorolsz előre

1/6 Nem gyakorolsz előre

Voltál már interjúhelyzetben?

Csípőből vágod a választ azokra a klasszikus kérdésekre, hogy mik az erősségeid, a gyengeségeid, mit gondolsz a csapatmunkáról, hogyan járulnál hozzá a cég fejlődéséhez, mik az egyéni céljaid, illetve hogyan látod magad a jövőben?

Ha nem kérsz meg valakit, hogy egy rövid játék erejéig vállalja magára az asztal másik oldalán ülő fél szerepét, csakis élesben értesülsz majd róla, hogy a válaszaid mennyire ütősek, s milyen magabiztossággal tudod kiejteni őket.

Noha ez nem egy mai tanács, tehát mi sem a spanyolviaszt találtuk fel vele, a HR-esek lépten-nyomon arra panaszkodnak, hogy senki sem fogadja meg…

Lebecsülöd az eredményeidet

2/6 Lebecsülöd az eredményeidet

Az, hogy behívtak interjúra, bizonyítja: érdeklődnek irántad. (Kivéve, ha multi-level marketinges kelepcébe akarnak csalni, ahová boldog-boldogtalant invitálnak.)

A sorsdöntő megbeszélésen rajtad a sor, hogy alátámaszd, mennyire megérdemled a figyelmet.

Az álszerénység ebben a szituban csöppet sem aranyos vagy vonzó, sokkal inkább egy lehetőség kihagyását jelenti.

„Ha természetednél fogva szerénykedsz, és nem szoktál hozzá, hogy kimondd, mennyire jó vagy, hát ideje rá felkészülni” – javasolják a karrier-tanácsadók, akik szerint tükör előtt is nyugodtan lehet gyakorolni.

Amennyiben nem tudod eladni magad, hát miként várhatod, hogy „megvegyenek”?

Túl sokat beszélsz

3/6 Túl sokat beszélsz

Oké, villogtatnod kell az erősségeidet, a kommunikációs készségedet meg a problémamegoldó képességedet… De mindig eljön az idő, amikor hallgatni arany.

Ne aggódj, ha kifogysz a szóból, hiszen természetes, hogy az ember a mondanivalója végére ér.

A beszélgetéseknek megvan a maguk dinamikája, s ha ezt nem veszed tudomásul, erőltetetten hathat.

Az egyoldalú fecsegés másik hátránya, hogy a dialógus monológgá válhat, magyarán egyszerűen „kiközösíted” az asztal másik oldalán ülő(ke)t – aminek ők valószínűleg nem örülnek.

Ne feledd: minél többet csicseregsz, annál nagyobb kockázattal böksz ki valami oda nem illő dolgot, ami lenullázza a nagy nehezen begyűjtött pluszpontokat.

„Kényszerizéid” vannak

4/6 „Kényszerizéid” vannak

Szinte minden ember hajlamos a kényszermozdulatokra, kivéve a spirituális gurukat, akikből nyugalom árad.

Semmi gond nincs azzal, ha időnként csavargatod az ujjaddal a tincseidet, harapdálod a körömágyadat, vagy éppen dobogsz a lábaddal.

Ám ezekkel pont ugyanúgy kell bánnod az állásinterjún, mint egy rossz időpontban kopogtató kacajjal: fojtsd el, különben furcsa fényt vetsz vele magadra.

A karrierkutatók azt javasolják, hogy kérj meg egy hozzád közel álló embert, egy napon keresztül jegyezze fel, milyen kényszercselekvéseket végzel.

A lista eleinte bántónak tűnhet a számodra, mégis rendkívül sokat tanulhatsz belőle.

Érdemes rögzíteni az „ööö”-zést, valamint a mozdulatokon kívül a többi beszédre vonatkozó furcsaságodat is.

Nem kérdezel eleget

5/6 Nem kérdezel eleget

Túl sokat beszélni nem jó, viszont túl keveset talán még aggasztóbb.

Az interjú célja, hogy a cég munkatársai rövid idő alatt minél többet megtudjanak rólad – és ne feledd, arra is szolgál, hogy te is megszerezd a szükséges információkat!

Ha nem mutatsz őszinte érdeklődést a vállalat, a szervezeti kultúra, továbbá az adott pozíció iránt, mégis hogyan várhatod el, hogy kapva kapjanak utánad?

Érdemes legalább három kérdéssel előre készülnöd, aztán ha ezekre menet közben választ kapsz, folyamatosan agyalj ki újabbakat – a legrosszabb esetben nem jut idő a feltevésükre, de legalább raktáron vannak, így bármikor előveheted őket.

Kerülöd a szemkontaktust

6/6 Kerülöd a szemkontaktust

Természetes, hogy amikor zavarban vagy, nehezebben nézel a másik szemébe. Egy állásinterjún azonban a hatékony kommunikáció elengedhetetlen része, hogy ezt megtedd.

Már a bemutatkozás és a kézfogás pillanatában légy ennek tudatában, hiszen rögtön a hasznodra válhat. A szemkontaktus megteremtése ugyanis csak az első néhány pillanatban nehéz – az áttörés után magától megy.

Jó, ha erre nem az utolsó öt percben döbbensz rá erre! Amennyiben viszont a padlót fixírozva, egy felelésre szólított tizenkét éves testtartásával toporogsz a belépéskor, ne lepődj meg a gyenge bizonyítványon…

Neked volt már emlékezetes interjú-hibád, amiből különösen sokat tanultál?