A pszichológusok szerint a mentális egészség előfeltétele a valóság megkülönböztetésének képessége a fantáziától. Aki valótlant állít, folyamatosan füllent vagy ferdít, azt kóros hazudozónak nevezik az orvosok. Ám van olyan eset, amikor kimondottan jót tesz a pszichénknek, ha nagyot mondunk magunknak. Bizony, létezik olyan önámítás, ami nem elítélendő, és te is jól jársz vele, ha gyakorlod.
1988-ban Dr. Shelley Taylor pszichológus és kollégája, Dr. Jonathon Brown tanulmányt írt a téveszmékről és hallucinációkról. Abban szerepel egy olyan radikális hipotézis, amely szerint bizonyos önbecsapások kulcsfontosságúak lehetnek a mentális egészség szempontjából. Dr. Taylor „pozitív illúzióknak” nevezte azokat az egészséges hazugságokat, amelyek produktívan hatnak az önképünkre, munkahelyi teljesítményünkre vagy a másokkal való viszonyunkra. A tételt és a metódus hatékonyságát azóta is vizsgálják. A doktornő eredeti koncepcióját tekintve a pozitív self-mantrák a következő kategóriákba sorolhatóak.
3/3 „A jövő nagyszerű lesz, különösen számomra.”
A pozitív illúziók harmadik része arról szól, hogy az emberek általában túlbecsülik annak a valószínűségét, hogy jó dolgok történnek velük a jövőben. Emellett alábecsülik vagy ignorálják a rossz kilátásokat. Inkább mindenki szívesebben gondol arra vagy előlegezi meg magának azt, hogy előrelép a karrierjében vagy találkozik élete nagy szerelmével, mint hogy autóbalesetet szenved vagy kirabolják a lakását.
A rózsaszín szemüvegen keresztül látás a pszichológusok szerint az optimizmus elfogultságának illúziója, mégis építő ereje van az elmében.
A pozitivizmus és a „can do” hozzáállás valójában egy olyasfajta tagadás, ami csökkentheti a stresszt és szorongást, és lehetővé teszi azt, hogy energiát fektessünk a céljaink megvalósításába. Az irreális optimizmus és a remény kéz a kézben járnak, a túlzott derűlátás egyfajta placebóként működik, pozitív és produktív hatást fejtve ki a mentális egészségre.
Kapcsolódó cikk a hirdetés után a következő oldalon, lapozz!