A pszichológusok szerint a mentális egészség előfeltétele a valóság megkülönböztetésének képessége a fantáziától. Aki valótlant állít, folyamatosan füllent vagy ferdít, azt kóros hazudozónak nevezik az orvosok. Ám van olyan eset, amikor kimondottan jót tesz a pszichénknek, ha nagyot mondunk magunknak. Bizony, létezik olyan önámítás, ami nem elítélendő, és te is jól jársz vele, ha gyakorlod.
1988-ban Dr. Shelley Taylor pszichológus és kollégája, Dr. Jonathon Brown tanulmányt írt a téveszmékről és hallucinációkról. Abban szerepel egy olyan radikális hipotézis, amely szerint bizonyos önbecsapások kulcsfontosságúak lehetnek a mentális egészség szempontjából. Dr. Taylor „pozitív illúzióknak” nevezte azokat az egészséges hazugságokat, amelyek produktívan hatnak az önképünkre, munkahelyi teljesítményünkre vagy a másokkal való viszonyunkra. A tételt és a metódus hatékonyságát azóta is vizsgálják. A doktornő eredeti koncepcióját tekintve a pozitív self-mantrák a következő kategóriákba sorolhatóak.
1. „Jobb vagyok, mint az átlagemberek.”
A professzor asszony különböző pszichológiai tanulmányokból származó bizonyítékokat idézett fel, miszerint az emberek többsége inkább a pozitív tulajdonságokat tekinti identitása lényegi részének, miközben figyelmen kívül hagyja a negatív sajátságokat. Legtöbben meg vagyunk győződve arról, hogy jobbak vagyunk, mint az átlag, de ezt pszichológiailag nem kórosan nagy egónak, hanem egészséges kognitív torzításnak nevezik.
Úgy tűnik, ha valamit sokszor hangoztatnak, abban van igazság, mert ez az önépítő ráolvasás valóban növeli az önbecsülést. A szaknyelv ezt „fölény illúziónak” hívja. A tesztek és kísérletek szerint az emberek a tézist kiterjesztik a szeretteikre is – ami egyfajta magyarázatot ad arra, hogy a szerelem miért vak sokszor, és a gyermekeinket miért látjuk tökéletesnek.
A legújabb kutatások úgy találták, hogy az „átlagnál jobb vagyok” nézőpont olyan értékes tulajdonságokat erősít, mint a becsületesség, kedvesség, felelősség és intelligencia.
Ugyanis, amiről meg vagyunk győződve, ahhoz még tudat alatt is próbáljuk tartani magunkat.
2. „Ura vagyok a sorsomnak.”
A legtöbb ember számára megnyugtató az a gondolat, hogy minden téren kontrollálja a saját életét. A pszichológusok évtizedekkel ezelőtt megállapították, hogy a személyes kontrollban betöltött hit kapcsolódik mind a mentális, mind a fizikai egészség eredményeihez, tehát a saját magunkba vetett – akár túlzó – bizalom egyértelműen hasznos. Az elmélet egyértelműen kiáll a szabad akarat ideája mellett, vagyis mindenki a saját sorsának kovácsa, és nincs olyan, hogy szerencse vagy fatalizmus, sorsszerűség vagy karma.
Ez szimpatikus hozzáállás az élethez, és a mindennapokra lefordítva nem jelent mást, mint a pozitív gondolkodást, amiből mindenki csak profitálhat.
A tanulmány írója azt hozza fel példának, hogy a személyes kontrollba vetett hit pont az ellenkezője a reménytelenségnek és a tehetetlenségnek – ezek pedig a depresszió alapvető jellemzői.
Az önkontroll elvesztése és a depresszió olyan stresszhormonokat szabadít fel, mint a kortizol, ami súlyosbítja a pszichés problémákat, ezzel együtt a fizikai tüneteket is. Ha tehát maradéktalanul és akár vakon is, de hiszünk abban, hogy önmagunk irányítjuk a sorsunkat, akkor azzal lelki és fiziológia védelmet is nyújtunk saját magunknak.
3. „A jövő nagyszerű lesz, különösen számomra.”
A pozitív illúziók harmadik része arról szól, hogy az emberek általában túlbecsülik annak a valószínűségét, hogy jó dolgok történnek velük a jövőben. Emellett alábecsülik vagy ignorálják a rossz kilátásokat. Inkább mindenki szívesebben gondol arra vagy előlegezi meg magának azt, hogy előrelép a karrierjében vagy találkozik élete nagy szerelmével, mint hogy autóbalesetet szenved vagy kirabolják a lakását.
A rózsaszín szemüvegen keresztül látás a pszichológusok szerint az optimizmus elfogultságának illúziója, mégis építő ereje van az elmében.
A pozitivizmus és a „can do” hozzáállás valójában egy olyasfajta tagadás, ami csökkentheti a stresszt és szorongást, és lehetővé teszi azt, hogy energiát fektessünk a céljaink megvalósításába. Az irreális optimizmus és a remény kéz a kézben járnak, a túlzott derűlátás egyfajta placebóként működik, pozitív és produktív hatást fejtve ki a mentális egészségre.
Kép forrása: VitalikRadko/Depositphotos
Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!