És ezért elkezdtem én is azon gondolkodni, hogy boldog vagyok-e ebben a kapcsolatban. Hogy vajon tényleg el tudom-e képzelni az életemet így, ahogy most van, ezzel a személlyel. Ha a buszon egy másik férfi rám mosolygott, jobban esett, mint valaha, és eljátszottam egy kicsit a gondolattal, vajon milyen lenne, ha az ő barátnője lennék. Rövidesen pedig bebizonyosodott számomra, hogy Dávid is hasonló dolgokon gondolkodik; csak ő már két lépéssel előrébb jár. Már napok óta sokat pittyegett a telefonja esténként, ő maga pedig a Facebookba feledkezett órákra is, egyik este pedig épp mutatni akart valamit, amikor felugrott egy üzenet, egy általam nem ismert lánytól. Sokszor már egy szmájli is elég, hogy rájöjj, ez bizony flörtölős üzenet, így felhoztam a dolgot Dávidnak.
Nem, nem lépett félre, de igen, van egy kolléganője, akivel sokat beszélget – mondta akkor, én pedig tudtam, hogy miről van szó.
Noha próbáltuk rendbe hozni a kapcsolatunkat, még egy esélyt adni magunknak, ma már tudom, hogy ha a bizalom ilyen szinten megrendül, szinte visszafordíthatatlan a dolog. Olvass még a témában
Utólag tisztában vagyok azzal, hogy a fenti jelek milyen szembetűnőek, de amikor csak a szépre tudsz visszagondolni, és azt akarod, hogy megint minden olyan legyen, ez mit sem számít. Hogy ki mikor ér el arra a pontra, hogy képes kilépni egy rossz kapcsolatból, saját magától függ, és csak ő képes eljutni oda, baráti jó tanácsok ide vagy oda. Ezért ha tartasz attól, hogy a kapcsolatod már a végét járja, első körben próbáld meg kívülállóként nézni a helyzetet, majd eldönteni, hogy van-e módja (és egyáltalán értelme) annak, hogy még több erőt fektessetek bele.
