Emlékszem, mekkora szám volt gyerekkoromban, amikor a családunkhoz is megérkezett az első számítógép. Mázlink volt, mert édesanyám informatikát (is) tanított – a munkájához kapta a készüléket.
Persze, nem kellett sok idő, hogy megrohamozzuk és helyet szorítsunk rajta az első Disney játékoknak. Ezek nem klasszikus videojátékok voltak, inkább színes, kattintható, animált kalandok, kedvenceim között az Aladinnal, a Marioval és persze a kihagyhatatlan Oroszlánkirállyal. Akkoriban ez volt a digitális világ legjava, a csúcsok csúcsa a gyerekek számára.
„Pörkölttel etette a 7 hónapos babámat”: amikor a nagyszülő átlépi a határt
Rémlik az is, hogy néha összekaptunk otthon, hogy mikor fejezem már végre be a játékot és megyek a levegőre játszani a barátaimmal. A szüleim – sok más szülőhöz hasonlóan – féltették a „friss levegőn nevelkedett” énemet a képernyő káros hatásaitól. Ekkor még nem sejtették, hogy alig pár év és berobbanok az internet világába, majd el is veszek a bugyraiban.
