Vigyázzon rá más is
Nagyon fontos dolognak tartom, hogy a gyerekekre alkalmanként más is vigyázzon az anyukájuk helyett, és ezt nem kizárólag önös érdek mondatja velem. Talán sokan azt gondolják, hogy manapság ez már természetes, de én csak az elmúlt hónapban két olyan anyukával találkoztam, akik szerint „nem azért szülünk, hogy más nevelje fel a gyerekünket”. Értem, hogy mire gondolnak, és én is annyi időt vagyok a kislányommal, amennyit csak tudok, de kell néha más hatás is a gyermekünknek, a szusszanásnyi időről nem is beszélve – nem csak nekünk, a gyerekeknek is!
Egy ismerősöm szerint ő azért jó anya, mert már két éves a kisfia, és még soha nem vigyázott rá senki, még az apja sem volt vele édes kettesben.
Ennek a kisfiúnak valószínűleg sokkal nehezebb lesz megértenie, hova tűnik hirtelen az anyukája és miért van tőle távol napi 8 órát. Régen sem kizárólag az édesanyák vigyáztak a kicsikre, sokszor együtt élt több generáció, mindenki segítette egymást. Nálunk, úgy egy éves kortól rendszereződött a „beosztás”, és általában heti két délután „kimenőt” kaptam: egyszer edzeni mentem, egyszer pedig dolgoztam, hogy ne kelljen minden munkát alvásidőbe zsúfolnom. Ezt kiegészítendő, az utóbbi hónapokban figyeltem arra, hogy pont arra az időszakra essen a felügyelet, amikor majd óvodában lesz a kislányom, a mamákat pedig megkértem arra, hogy nagyjából kövessék a napirendet. Így a kislányomnak már van fogalma arról, mennyi időt leszünk távol, és milyen programokat töltünk majd külön. Olvass még a témában
Esetemben előny volt az is, hogy sokszor munkával töltöttem azt az időt, amíg rá más vigyázott – már rég megszokta, hogy az anyukája egyedül dolgozik, és persze arra is kitértünk, hogy miért vállalnak munkát a felnőttek, miért van szükségünk pénzre.