Rengeteg más anyukához hasonlóan idén én is meglehetősen feszülten várom a szeptembert. Ezúttal azonban nem saját magam miatt izgulok, nem új iskolába készülök, hanem a kislányom lesz az óvodás. Annak ellenére, hogy ezt a nagy lépést alapvetően neki kell majd megtennie, nem elhanyagolható a szülői segítség, amit nyújtani tudunk számára.
Azzal a tudattal vágunk neki a feladatnak, hogy úgy érzem, mindent megtettem a felkészítés érdekében. De milyen módszerek segíthetnek megkönnyíteni a beszoktatást?
Ismerjétek meg az óvodát
Sajnos a mi óvodánkat illetően csak bölcsődei beszoktatás van, ezért az óvodásoknak az első naptól kezdve egyedül kell helytállniuk. Ezzel nem igazán értek egyet, legalábbis a kislányomon jól láttam, hogy a fokozatosság milyen sokat tud segíteni. Ha az általatok választott óvodában van erre lehetőség, akkor célszerű élni vele, még ha kicsit macerásnak is tűnik és a te idődből is sokat kell áldozni rá.
Bár beszoktatás nincs, nyílt nap volt tavasszal, és mivel célzottan választottunk csoportot, az egész délelőttöt a leendő pedagógusokkal és csoporttársakkal töltöttük.
Igaz, hogy mérvadó információkhoz nem jutottunk ennyi idő alatt, arra mégis elég volt ez a pár óra, hogy a későbbiek során sokat tudjunk beszélni az óvodáról, és ne teljesen ismeretlen helyre menjünk majd ősszel. Az óvoda alig pár száz méterre van tőlünk, ezért rendszeresen sétáltunk arra, figyeltük a gyerekeket, megnéztük, milyen irigylésre méltó játékaik vannak – ezzel is azt próbáltam elősegíteni, hogy ne érezze annyira idegennek a közeget és lássa, hogy ott majd minden nap lehet játszóterezni. Ezt a közegmegismerést egészíti még ki az óvónők látogatása, akikkel egyszer személyesen is találkozunk még a kezdés előtt.
Vigyázzon rá más is
Nagyon fontos dolognak tartom, hogy a gyerekekre alkalmanként más is vigyázzon az anyukájuk helyett, és ezt nem kizárólag önös érdek mondatja velem. Talán sokan azt gondolják, hogy manapság ez már természetes, de én csak az elmúlt hónapban két olyan anyukával találkoztam, akik szerint „nem azért szülünk, hogy más nevelje fel a gyerekünket”. Értem, hogy mire gondolnak, és én is annyi időt vagyok a kislányommal, amennyit csak tudok, de kell néha más hatás is a gyermekünknek, a szusszanásnyi időről nem is beszélve – nem csak nekünk, a gyerekeknek is!
Egy ismerősöm szerint ő azért jó anya, mert már két éves a kisfia, és még soha nem vigyázott rá senki, még az apja sem volt vele édes kettesben.
Ennek a kisfiúnak valószínűleg sokkal nehezebb lesz megértenie, hova tűnik hirtelen az anyukája és miért van tőle távol napi 8 órát. Régen sem kizárólag az édesanyák vigyáztak a kicsikre, sokszor együtt élt több generáció, mindenki segítette egymást. Nálunk, úgy egy éves kortól rendszereződött a „beosztás”, és általában heti két délután „kimenőt” kaptam: egyszer edzeni mentem, egyszer pedig dolgoztam, hogy ne kelljen minden munkát alvásidőbe zsúfolnom. Ezt kiegészítendő, az utóbbi hónapokban figyeltem arra, hogy pont arra az időszakra essen a felügyelet, amikor majd óvodában lesz a kislányom, a mamákat pedig megkértem arra, hogy nagyjából kövessék a napirendet. Így a kislányomnak már van fogalma arról, mennyi időt leszünk távol, és milyen programokat töltünk majd külön.
Esetemben előny volt az is, hogy sokszor munkával töltöttem azt az időt, amíg rá más vigyázott – már rég megszokta, hogy az anyukája egyedül dolgozik, és persze arra is kitértünk, hogy miért vállalnak munkát a felnőttek, miért van szükségünk pénzre.
Ismerjék meg egymást a gyerekek
Nyáron időnként nem a nagymamák, hanem egy bébiszitter vigyázott a kislányomra. Ezzel azt akartam elérni, hogy más felnőtteket is megismerjen, más nevelési módszerrel is találkozzon, valamint, hogy más gyerekekkel is találkozzon, ugyanis rendszeresen többen voltak együtt a felügyeleti időben. Ekkor vettem észre, mennyire sokat számít a gyermekek húzóereje. Az egyik alkalommal ugyanis nem akart elmenni a bébiszitterrel, hiába mondta, hogy ott lesznek a többiek is a játszótéren.
Beültünk a kocsiba és elvittem őt a helyszínre, ahol amint meglátta a gyerekeket, már rohant is hozzájuk, és a hatalmas sírásnak nyoma sem volt.
Ennek a tapasztalatnak köszönhetően kiderítettem, kik lesznek a leendő csoporttársak az óvodában, és néhányukkal találkoztunk egy-egy alkalommal. Még, ha ilyen rövid idő alatt nem is szövődtek mélyebb barátságok, már nem lesz mindenki idegen szeptemberben, és ez egész biztosan sokat fog nyomni a latban.
Erről nem lehet eleget mesélni
A gyermekek a meséken keresztül nagyon jól befolyásolhatóak, irányíthatóak, miközben a bennük rejlő feszültségeket is feloldhatjuk általuk. A mesemondás fontosságával már a főiskolán szembesültem, mert ebből a témából írtam a szakdolgozatomat, és már akkor eldöntöttem, hogy az én kislányom rengeteg mesét fog hallgatni. Tudatosan használtuk őket a szobatisztaság kialakítása során is, és most az óvodakezdésre is olyan mesekönyveket vásároltunk, amik közelebb hozzák ezt a világot, illetve segítenek neki feldolgozni az ottani eseményeket, sérelmeket.
Annak érdekében, hogy ne terheljem le ezzel túlságosan, csak egy óvodás mesét olvasunk minden nap, amit alaposan ki is vesézünk: mindig figyelem, mivel kapcsolatosan vannak kétségei, kérdései, és ezekre fokozottan próbálok figyelni a későbbiekben.
Szerepjátékok
A mesék mellett a szerepjátékok azok, amik nagyon hatásosak tudnak lenni a gyermekek problémáinak feloldása során. Szerepjátékozni lehet úgy is, hogy ti játsszátok el az óvodai csoporttársakat, pedagógusokat, a dadust, de a plüss figurákat, babákat is nyugodtan bevethetitek a célra. A lényeg, hogy mindig egy pozitív helynek fesd le az óvodát, bármilyen konfliktus is adódik, mindig legyen meg a boldog befejezés.
Ehhez a szerepjátékhoz tartozik egy kedves kis praktika, amit érdemes bevetni, ha vihetnek a leendő ovisok egy-egy játékot az óvodába. (Érdemes az alvós plüsst választani, amit a legtöbb helyen be szabad vinni az intézménybe.)
A lényege ennek a játéknak, hogy a plüss veszi át a te szerepedet, ő lesz a gyermeked anyukája az óvodában. Amikor elköszöntök, kérd meg, hogy vigyázzon a gyermekedre, és majd amikor vége a napnak, mesélje el neked, milyen izgalmas kalandokba keveredtek.
Ez nem csak azért hasznos, mert egyfajta biztos pontként lesz jelen a gyermeked életében, hanem azért is, mert a csöppségek sokszor könnyebben elmondják a problémáikat úgy, ha azt nem kell egyes szám első személyben megtenniük. Egyszerűbb azt mondani, hogy a maci elesett a biciklivel az udvaron és nagyon beütötte magát, minthogy neki mennyire fájt a térde.
Vond be a készülődésbe!
Végül, de nem utolsó sorban érdemes bevonni a gyerekeket a készülődésbe is, hiszen az első évben sok mindent kell beszerezni az óvodába. Miért ne vonnánk be a kicsit is? Nem csak a hosszú távú nevelési elvek miatt, hanem mert így sokkal testhezállóbbnak, közelebbinek érzik majd az óvodát. Ráadásul minden egyes új tárgy megvásárlása során lehetőség adódik a beszélgetésre: elmondhatod, miért és mikor használják a törölközőt, mikor veszik elő az óvó nénik a lepedőt, vagy éppen miért kell mindenre ráragasztani a jelét.
Képek forrása: fizkes/Depositphotos.com, romrodinka/Depositphotos.com