Ókori textilcsíkok a mellek takarására
Bár a nők a melleik eltakarására már az ókorban is használtak bizonyos anyagokat, ezek még köszönőviszonyban sem voltak a mai modern melltartókkal. A mellek alátámasztására és takarására ettől függetlenül már az ókori görögök is gondoltak, és különböző textilcsíkokkal tekerték körbe magukat, igaz ezt mind a ruházatuk felett tették meg, nem pedig alatta.
Az atléták és ókori sportolónők masztodezmoszt használtak, mely egy gyapjúból vagy vászonból készült darab volt ruhájuk alatt – tulajdonképpen ez volt a mai sportmelltartó kezdetleges őse. A mell alatt megkötött és vállon átvetett ruhadarabot a sportolás megkönnyítésére használták..
Az atléták és ókori sportolónők masztodezmoszt használtak, mely egy gyapjúból vagy vászonból készült darab volt ruhájuk alatt – tulajdonképpen ez volt a mai sportmelltartó kezdetleges őse. A mell alatt megkötött és vállon átvetett ruhadarabot a sportolás megkönnyítésére használták..
A melltartók elődjei a kényelmetlen fűzők voltak
A mai melltartók elődjét a különböző fűzők képezték, melyek cseppet sem voltak kényelmesnek mondhatók. A régi fűzők viselését Medici Katalin tette kötelezővé udvarhölgyei részére az 1500-as években, hogy biztosítsák a hőn áhított alakot és homokóra formát kölcsönözzenek viselőiknek. A kemény és merev darabok összenyomták a bennük lakozó hölgyeket, kényelmetlenek voltak és a levegővétel szinte lehetetlen volt bennük. A 16. században a fűzőket halcsonttal merevítették ki, nem kis méretű egészségkárosodásnak kitéve az akkori nőket, és a helyzeten a 19. századi viktoriánus darabok sem segítettek, melyek bálnacsontból és acélból készültek, és ugyanolyan extra szorosnak és fájdalmasnak bizonyultak.
A kellemetlen darab kényelmesebb verziójának megalkotása Herminie Cadolle francia fűzőkészítő nevéhez köthető, aki az 1890-es években két részre osztotta a fűzőt, és vállpántokkal egészítette ki azt, így valamelyest könnyebb volt benne a mozgás és az élet, de ez a darab még mindig nem volt az igazi sem divat, sem pedig kényelem szempontjából.
A kellemetlen darab kényelmesebb verziójának megalkotása Herminie Cadolle francia fűzőkészítő nevéhez köthető, aki az 1890-es években két részre osztotta a fűzőt, és vállpántokkal egészítette ki azt, így valamelyest könnyebb volt benne a mozgás és az élet, de ez a darab még mindig nem volt az igazi sem divat, sem pedig kényelem szempontjából.
Olvass még a témában
Marie Phelps Jacob és a melltartóőrület
A 19. században egyre több nő lázadozott az elviselhetetlenül szoros fűzők miatt. Az első, mai modern és kényelmes melltartóra irányuló kezdeményezés Marie Phelps Jacobtól eredeztethető, aki megunta, hogy hordhatatlan és fájdalmas darabok vannak a piacon a melltartók tekintetében, és egy bálra készülve saját melltartót készített, és összevarrt kézzel több ruhadarabot. Mivel fűzője csontjai kiálltak estélyi ruhája alól, a helyzetet megelégelve két selyem zsebkendőt néhány rózsaszín szalaggal összeöltött, ezáltal egy kényelmes, puha, sehol sem szúró és elálló darabot kapott. Jacob 1914-ben szabadalmaztatta találmányát.
A cikk folytatódik, lapozz!
