Vannak kivételesen nehéz sorsok, amikor valaki értelmetlennek és igazságtalannak érzi, ami vele történik. Mindenben, így a legnagyobb nehézségekben is sejthetőek bizonyos rejtett célok, melyeket még a születésünk előtt vállalunk fel, hogy a fejlődésünket szolgálják.
Vállalások
A gyerekek szüleik tanítói. A közvetlen tanításon kívül azokon az embereken keresztül is elősegítik szüleik fejlődését, akiket az életükbe bevonnak.
Amikor születésünk előtt eltervezzük az életünket, kigondoljuk a körülményeket is, amelyek között találkozni fogunk azokkal a szellemekkel, akikkel együtt akarunk dolgozni. Bizonyos mértékig képesek vagyunk visszaemlékezni azokra a szellemekre, akikkel elterveztük a találkozást.
Érdeklődésünk módot ad arra, hogy lélekben felkészüljünk a ránk váró feladatokra. Önvalónk állandó kapcsolatot tart fenn velünk, ellát azokkal a vágyakkal, és kiépíti bennünk azokat az érdeklődési területeket, amelyek megalapozzák a jövőnket. Magasabb énünk megsúgja nekünk, hogy milyen kihívásokat választottunk.
Veszteség
A földi élet kihívásai közül az egyik legáltalánosabb szeretteink elvesztése. Előbb-utóbb mindenki elveszít valakit, akit szeret. Ez a helyzet komoly fejlődési lehetőséget kínál. Ugyanakkor egyesek életében sokkal kevésbé van jelen a halál, mint másokéban.
Olyan tudásra tesz szert, ami legbensőbb lénye részévé válik, és soha el nem hagyja. Élettervében benne van, hogy ha tanul a hozzá közel álló személy halálából, akkor ez következik, ha nem, akkor az. Lehetősége van, hogy átalakítsa, és jósággá formálja a fájdalmát.
Némelyekre hozzátartozójuk halála akkora hatással van, hogy az élettervükben szereplő többi lecke megtanulása feleslegessé válik. A korai halál is része az élettervnek, amelynek végrehajtását valaki a születése előtt magára vállalja.
Trauma
Amikor a személyiség alszik, akkor történik valami kisebb trauma az életében. Ha nem ébred fel, akkor következik egy nagyobb. Ha még ez sem használ, akkor egy még nagyobb. Ez már nem bátorítás, hanem ébresztő kiáltás.
A bátorítás, a szeretet, a kedves érintés által a fájdalom elkerülhető, és a nehézségeken úrrá lehet lenni. Ha azonban a személyiség alszik, akkor a szeretet és a kedves érintés nem hat rá. Sokkal könnyebb annak, aki hajlamos magában keresni a lényeget, mert így a fájdalom kezelhetővé és sok minden érthetővé válik.
Feltétlen szeretet
Az életnek két alapköve van: a szeretet és a szolgálat. Más semmi. Senki sincs, aki csak egyetlen ajtón keresztül távozhat. Három, négy, öt lehetőséget is kapunk. A személyiség, aki a balesetet elszenvedi, nem döntheti el, hogy meghaljon, vagy életben maradjon.
A mélytudatban lévő szellem az, amely úgy dönt, hogy még nem jött el a halál ideje. A fizikai megtestesülés olyan tanulási módokat tesz lehetővé, amikre máskülönben nem lett volna lehetőség. Ha például valaki feltétlen szeretetet akar tanulni, és lejön a Földre, ahol csupa ítélkezéssel találkozik, akkor az élete ösztönző élet lesz.
A személyiségek számára évezredek óta a negatívumok voltak a legjobb tanítók. Most már azonban előrehaladottabbak vagyunk, a rezgésszám egyre magasabb, és ez teret enged a feltétlen szeretet kibontakozásának.
Élettervek
Születésünk előtt több, részletekbe menő beszélgetést folytatunk szellemi vezetőnkkel, és azokkal a szellemekkel, akikkel majd az életünket megosztjuk. Megbeszéljük azokat a leckéket, amelyeket el akarunk majd sajátítani, és azt is, hogy ez milyen módon történjen. Egy „folyamatábra” is látható lesz, amelyen a megtervezendő élet „mi lesz, ha” jeleneteit modellezik. Az ábra négyzetei a fejlődési folyamat négyzeteit képviselik.
A születés előtti tervek elég hihetetlennek tűnnek, különösen ha életünk fájdalmas eseményeire gondolunk. Aki felteszi magának a miértekre irányuló kérdéseket, az új perspektívába helyezi élete kihívásait, és nagy előrelépéseket tesz az önismeret útján, lelkiekben és bölcsességben gazdagodik.
Cikkünk megírásához Robert Schwartz Bátor lelkek (Leviter Kiadó, 2009) című könyvét használtuk.