Mi a jó a tökéletességben?
Leginkább az, hogy belefér abba a keretek közé szorított képbe, ami a nagy átlag által elfogadott. Egy tökéletes ruha nem túl harsány, de nem is túlságosan visszafogott. Mégis, minden megvan benne, amitől első ránézésre is tökéletes látványt nyújt. Amikor már elmegy a szélsőségek irányába, egyre megosztóbb lesz az emberek szemében és így veszít a tökéletességéből. Akárcsak egy tökéletes arc.
Minden korszakban él a köztudatban egy kép az éppen aktuális szépségideálról. Jelenleg a pisze, keskeny orr, bozontos haj, karakteres arcélek és a felfelé ívelő szemek hódítanak, no meg az extra dús ajkak. Most ezek a feltételek jelentik a tökéletességet, ezért nők milliói tesznek meg mindent azért, hogy legalább közelítsenek az elvárások felé. Csakhogy, ahogy egyszer minden szépségideált, ezt is felváltja majd egy új és akkor kezdődhet elölről az ördögi kör.
Minden korszakban él a köztudatban egy kép az éppen aktuális szépségideálról. Jelenleg a pisze, keskeny orr, bozontos haj, karakteres arcélek és a felfelé ívelő szemek hódítanak, no meg az extra dús ajkak. Most ezek a feltételek jelentik a tökéletességet, ezért nők milliói tesznek meg mindent azért, hogy legalább közelítsenek az elvárások felé. Csakhogy, ahogy egyszer minden szépségideált, ezt is felváltja majd egy új és akkor kezdődhet elölről az ördögi kör.
Keresd és szeresd a hibát!
A tökéletesség természetesen nem csak külsőségekben mérhető, hanem akár teljesítményben is. Van, aki képtelen elfogadni, ha nem teljesít maximálisan. Saját értékességét összeköti teljesítményével, így mindig az éppen aktuális eredményei fogják őt meghatározni. Csakhogy emberként nem tudunk mindig tökéletesen teljesíteni, lesz amikor elhagy az erőnk, kedvünk és limitünk alatt leszünk. Aki ilyenkor azt gondolja magáról, hogy veszített értékéből, súlyos önértékelési problémák jelentkezhetnek.
Soha nem baj, ha megpróbáljuk mindig a maximumot kihozni magunkból és azzal sem értek egyet, ha a nulla erőfeszítésért is dicséret jár, viszont igenis szeretnünk kell magunkat a kevésbé gyümölcsöző időszakunkban is. Egy-egy ilyen alkalom küzdésre ösztönözhet, ami pedig jobb teljesítményre. A kiindulópontban viszont mindig önmagunk elfogadásának kell állnia, még a legtökéletlenebb pillanatokban is.
Soha nem baj, ha megpróbáljuk mindig a maximumot kihozni magunkból és azzal sem értek egyet, ha a nulla erőfeszítésért is dicséret jár, viszont igenis szeretnünk kell magunkat a kevésbé gyümölcsöző időszakunkban is. Egy-egy ilyen alkalom küzdésre ösztönözhet, ami pedig jobb teljesítményre. A kiindulópontban viszont mindig önmagunk elfogadásának kell állnia, még a legtökéletlenebb pillanatokban is.
Olvass még a témában
Mivel támaszd ki a hátad, ha fáj? 5+1 deréktámasz tipp
A leggyakoribb kismamákat érintő tévhitek – szakértő segít, mivel érdemes vigyázni és mit ajánlott tenni
4 dolog, amivel agyamra mennek az anyukás Facebook-csoportok
Hosszú várólisták, megalázó bánásmód. Több nő járna szűrésekre, ha ezeken javítanánk
Úgy, ahogy vagy!
Amikor Mark Darcy kimondta Bridget Jones-nak a bűvös mondatot, miszerint „Szeretlek, úgy ahogy vagy!”, Bridget értetlenkedve állt a szituációban, majd később a barátai is kérdőre vonták, hogy nem kicsit kisebb orral, nagyobb mellekkel és hosszabb lábbal? Fel sem merült bennük, hogy a jelenlegi állapotában is, tökéletesen szerethető és elfogadható. Bár ez csak egy film, mégis jól tükrözi a valóságot.
Még a barátaid is furcsán nézhetnek rád, ha nem kifejezetten a szőke herceggel állítasz be a társas eseményekre. Márpedig senki sem tökéletes, még az sem, akiről elhisszük, hogy az. Miközben kergetjük ezeket az ideálokat, nem vesszük észre a tökéletlen tökéletességeket, akik egyediek, megismételhetetlenek, akárcsak minden ember. Nem azt mondom, hogy ezentúl csakis a hibákat keresd mindenben és mindenkiben, de igenis vedd észre, ha valami, vagy valaki csak a felszín alatt ragyog igazán.
Még a barátaid is furcsán nézhetnek rád, ha nem kifejezetten a szőke herceggel állítasz be a társas eseményekre. Márpedig senki sem tökéletes, még az sem, akiről elhisszük, hogy az. Miközben kergetjük ezeket az ideálokat, nem vesszük észre a tökéletlen tökéletességeket, akik egyediek, megismételhetetlenek, akárcsak minden ember. Nem azt mondom, hogy ezentúl csakis a hibákat keresd mindenben és mindenkiben, de igenis vedd észre, ha valami, vagy valaki csak a felszín alatt ragyog igazán.
A cikk folytatódik, lapozz!
