Színpadi csók
Az iskolai színjátszókörben próbáltunk egy darabot, amikor próba után az egyik – nagyon csinos – lány megkérdezte, nincs-e kedvem maradni és a színpadi csókot gyakorolni. Erre én – én tökfej – csak annyit tudtam mondani, hogy: „De hát a mi jelenetünkben nincs is csók.” és hazamentem.
A rendelés
Beugrottam egy étkezdébe ebédelni és a pincér srác többször is odajött, leült mellém beszélgetni, végül mikor fizetni akartam, azt mondta, hagyjam csak, a ház vendége voltam. Csak másnap esett le, hogy tetszettem neki.
Olvass még a témában
A dal
Az egyik srác - akivel a kórusban énekeltem - egyik nap félszegen azt mondta, írt egy dalt, meghallgatom-e. Mondtam, hogy persze, szívesen. Nagyon szép dal volt, a végén mondta, hogy a címe „Laura”. Még egyszer gratuláltam a szép dalhoz és két hét múlva esett le, hogy engem Laurának hívnak.
A cikk folytatódik, lapozz!
