A jövő
A templomban unatkoztam nagymamámmal, 12 éves voltam, a hajam kékre volt fújva, szakadt ruhában voltam, erős fekete szemfestésben és arra gondoltam, hogy az életnek semmi értelme. A mise végén odalépett hozzám egy nő és azt mondta: „Tudom, hogy lesz belőled valaki, ne add fel.” Ez húsz éve volt és ma gyermekorvosként dolgozom, amit – rajta kívül – soha senki nem nézett ki belőlem.
Bátorítás
120 kiló voltam és félholt állapotban kocogtam a parkban egy héttel azután, hogy elhagyott a barátnőm. Elhaladtam egy padon ülő tinilány mellett, aki végigmért. Amikor visszafelé futottam – azaz inkább vánszorogtam – megint felnézett és azt mondta: „Jól nyomod, ügyes vagy.” Ennek 10 éve, azóta is fitt vagyok és ennek az idegen lánynak a bátorító szavai nagyon sokat segítettek nekem ebben.
Olvass még a témában
Vagány
Sosem felejtem a nagymamát, aki az olaszországi vidámparkban a hullámvasúton beültette elénk a három unokáját, majd mosolyogva odahuppant mellém és haverom mellé. A hullámvasút elég durva volt, de ő ugyanúgy élvezte, mint a gyerekek, imádtam.
A cikk folytatódik, lapozz!
