Mindenki életében van egy olyan személy, aki csak felbukkant egy kis időre, mégis olyan meghatározó élmény volt, hogy egész életünkben emlékszünk rá.
A kedves
Írországban betértünk egy kocsmába a csajokkal, hogy úgy tölthessünk egy péntek estét, mint a helyiek. Odalépett hozzám egy 55 év körüli úr, udvariasan bemutatkozott, majd így folytatta: „Én és a kedvesem már két éve nem bújtunk össze az ágyban. Mellesleg már négy éve meghalt.” Majd vette a kalapját és kiment, én meg ott álltam tátott szájjal percekig.
A jövő
A templomban unatkoztam nagymamámmal, 12 éves voltam, a hajam kékre volt fújva, szakadt ruhában voltam, erős fekete szemfestésben és arra gondoltam, hogy az életnek semmi értelme. A mise végén odalépett hozzám egy nő és azt mondta: „Tudom, hogy lesz belőled valaki, ne add fel.” Ez húsz éve volt és ma gyermekorvosként dolgozom, amit – rajta kívül – soha senki nem nézett ki belőlem.