A legtöbb ember – hacsak nem poliamor, azaz többszerelmű – elvárja, hogy a párja hűséges legyen hozzá, maga a hűség meghatározása viszont már elég ingoványos terület. Előfordulhat ugyanis, hogy a pár egyik tagja nem érzi úgy, hogy amit esz vagy tett, az megcsalás, a másik fél viszont nagyon is.
Hiszen csetelgetne egy nő pusztán barátilag a bátyja barátjával, ha nem tetszene neki? Kávézgatna együtt egy férfi egy kolléganővel, ha az nem lenne csinos? Valószínűleg nem.
(Most nem térünk ki azokra a túlféltékeny partnerekre, akik minden, valóban ártatlan munkával kapcsolatos sms miatt kiverik a balhét. Ezek az emberek önbizalomhiányban szenvednek és ez nem ide tartozik.)
AndrewLozovyi/depositphotos.com
Aki szívből szereti a párját és tényleg esze ágában nincs félrelépni az – amennyiben barátkozni akar – minden esetben transzparens. Semmit nem titkol és ha kétsége van, előbb megkérdezi a szerelmét, hogy lenne-e gondja egy bizonyos szituációval. Például ha tényleg munkaügyben kell találkozni egy vonzó kolleginával, jobb, ha a férfi elébe menni a dolgoknak és ezt előre közli barátnőjével, hogy az nehogy többet gondoljon a szituációba.
Az őszinteség mindig a helyes út, akkor, is ha te magad vagy az, akinek kétségei vannak a másikat illetően.
Ilyenkor is célravezetőbb az, ha leültök beszélni és elmondod neki, mi bánt ahelyett, hogy elkezdesz a telefonjában kutatni, vagy vádaskodva kivered a balhét. Ha beigazolódik a gyanúd, az úgyis kiderül előbb-utóbb, ha pedig alaptalan volt, akkor csak te jössz ki rosszul a helyzetből.
Az élet bonyolult és tele van félreértésekkel. Ha időnként leülsz megbeszélni a másikkal, hogy ő mit szeretne változtatni a kapcsolaton, mi az, amit szeret benne és mi az, amit nem, megelőzhetitek, hogy máshol kelljen keresnetek a boldogságot. Ha pedig még az is nehezen megy, hogy kommunikáljatok ezzel kapcsolatban, a problémák szőnyeg alá söprése előbb-utóbb úgyis szakításhoz vezet.