Hogyan vegyél ki anyukaként egy szabadnapot? (Persze csak ha szeretnél!)

Most biztosan azt mondod, hogy: „Persze, szép álom”, és sorban törnek rád a következő érzések arra a gondolatra, hogy esetleg (!) nem leszel a babád közelében:

• rettegés,
• szorongás,
• lelkiismeret-furdalás,
• bűntudat.

Mindegyik pipa? Szuper, üdv az Aggódó Anyák Klubjában. 🙂

Mi azért mégis eljátszottunk a gondolattal, hogy HA ki szeretnél venni anyukaként egy szabadnapot, vagyis egy fél szabadnapot, vagyis csak egy-két szabad órát, hogyan kellene véghezvinni ezt a projektet. Persze szigorúan feltételes módban gondolkozunk! Csak egy kis ártatlan álmodozásra számítsatok, semmi komoly elhatározásra vagy célkitűzésre, hiszen olyan fura lenne, ha csak úgy, kedvtelésből elmennél a fodrászhoz vagy elolvasnál pár fejezetet egy klassz könyvből – mert hát kinek van erre ideje?

Mit tennél akkor, ha ki szeretnél venni egy Mami-szabadnapot?

1. Jó előre megszerveznéd: ezt úgy értjük, hogy nem sietnéd el a dolgot. Ha arra gondolnál, milyen remek lenne meginni valamit a csajokkal egy hangzatos belvárosi hely nyitott teraszán, mondjunk valamelyik kellemes júliusi estén, akkor alighanem már márciusban elkezdenéd szervezni a programot, nehogy valami iskeresztül húzza a számításaidat, és egyébként is, a spontán dolgokból már mindenki kinőtt. Tehát a teendők: összes résztvevőt értesíteni, 100%-ig lelkesíteni őket, itinert összeállítani teljes maximalizmussal, majd várni, várni és várni azt a bizonyos kitűzött, tündérszép dátumot.
2. Betanítanád a helyettesítődet: legyen az az Apuka, egy rokon vagy egy babysitter, hihetetlenül fontos, hogy anyai tapasztalataid teljes arzenálját rázúdítsd és kíméletlenül sorold fel nekiaz összes lényeges és kevésbé lényeges információt a gyerekről, nehogy valami baj történjen, amíg távol vagy. Elvégre erre egy szemernyi esélyt sem szeretnél hagyni, tehát feltétlenül szükséges összeállítanod egy min. 100 tételes listát, és alaposan ki is kellene kérdezned az illetőt. Ha netalántán hajlamos vagy a pontozásra, akkor érdemjegyet is adj a felelőnek és addig noszogasd, amíg csillagos 5-ösre nem vizsgázik. Precíz betanítás nélkül teljességgel lehetetlen lenne elindulnod otthonról, nem is érted, mit nem értenek ezen.
3. A végső ecsetvonás: ha már úgy érzed, hogy minden a terv szerint halad, gondosan meg van előre szervezve az egész, illetve az összes résztvevő ugrásra készen áll, akkor bizony eljött a záró feladat ideje – ami konkrétan nem más, mint egy határozott mozdulattal, az utolsó pillanatban lemondani a programot. Tudniillik Julcsinak jön a foga, Tomi elesett és csúnyán megütötte magát, Kata valamiért annyira nyűgös, Zolika meg persze pont most lázasodott be ötszázmilliomodszorra. Ki gondolta volna? A csajok úgyis jól érzik magad nélküled is, és amúgy se lenne mit felvenned.

„Jól vagyok, nincs nekem szükségem kikapcsolódásra és van jobb dolgom is”

Mondod Te, mi viszont azt mondjuk, hogy minden anyának szüksége van egy kis ’’én-időre’’ alkalmanként. Ettől még nem leszel rossz anya, sőt, azt tartsd szem előtt, hogy akkor teszel jót a gyerekeddel, ha időnként magaddal is törődsz. Ahogy a régi mondás tartja: ha anya boldog, mindenki boldog. Legalább heti, havi, évi egyszer mozdulj ki. 🙂