Amit én csináltam, abban szerintem nem változtak az elvárások. Egy politikai újságíró legyen tájékozott, gyors gondolkodású, bátor, de legfőképpen hiteles. Ez egyrészt az előbbiekből következik, másrészt abból, hogy saját politikai beállítottságánál fontosabbnak tartja a szakmai alapelveket és az igazságkeresést. Ahogy szokták mondani, a tükör nem hazudik. De a tükröt valakinek tartania kell. Mostanában sajnos sok a fáradt kéz.
Mit tanácsolnál egy pályakezdőnek, aki műsorvezetőként szeretne elhelyezkedni? Milyen buktatókkal, nehézségekkel kell majd szembenéznie?
Az első a személyiség varázsa. Nem mindenkiben van meg az adottság, hogy „átjöjjön” a képernyõn. Ha valaki szerencsés, és benne megvan, akkor jöhet a kemény munka, mert a sikert nem adják ingyen. És persze azzal sem árt tisztában lenni, hogy nem csak rajtunk múlik, meddig tehetjük a dolgunkat. Ahhoz megint csak erõs személyiség kell, hogy az ember, ha kell, tudjon váltani. Meg persze máshol is kamatoztatható tudás. Én azért találtam meg magamat kommunikációs szakemberként, mert a közgazdasági diplomáimat, a bankszektorban szerzett tapasztalataimat tudtam ötvözni a médiás gyakorlattal, ismertséggel, ismeretséggel, de egy egy éves coaching iskolát is elvégeztem, hogy egyrészt szélesítsem a látókörömet, másrészt korszerűsítsem a tudásomat. Manapság már nem lehet egy lábon állni. Olvass még a témában
Egy ilyen pörgős, nagy elvárásokkal bíró világban hogyan őrizheti meg az ember a testi- és lelki egészségét? Odafigyelsz a táplálkozásodra, a mozgásra? Mennyire meghatározóak ezek a hétköznapjaidban?