Nőnapi interjúsorozatunk következő megszólalója egy megnyugtató, magabiztos, erős kisugárzással rendelkező, amolyan „jó érzés a közelében lenni” személyiség, Krizsó Szilvia. A Pulitzer-díjas riporter, televíziós műsorvezető 2011 októberében 14 éves köztévés múlt után köszönt el a képernyőtől, azonban hamar megtalálta saját útját- figyelemre méltó kitartással, szakmai alázattal, értékrendjének megőrzésével. Szavai és egyénisége olyan erőt és harmóniát sugároznak, ami példaként és biztatásul szolgálhat nekünk, nőknek!
2012 tavaszától egy teljesen új szerepkörben mutatkozol be a Radnóti Színház Libikóka Krizsó Szilviával fent és lent című talk show-jában, ahol kötetlen formában, őszintén beszélgetsz művészekkel, közéleti szereplőkkel sikerekről, csalódásokról. Megtaláltad a helyedet ebben a feladatban? Milyen érzés kicsit közelebb kerülni gyerekkori álmodhoz, a színészethez?
Inspirál a környezet, a feladat. Önmagában kihívás kitalálni, hogy kiket hívjak meg, aztán, hogy nekik ki legyen a meglepetésvendég, és hogy milyen jelenettel, dalbetéttel dobjuk fel a beszélgetést. Izgalmas élmény a színpadon ülni, és direkt nem használtam a szerepelni szót, mert – ahogy tévés műsoraimban is – én csak annyira vagyok az előtérben, amennyi ahhoz kell, hogy vendégeimből a legjobbat és legtöbbet tudjam kihozni. Ha kell, poénkodok, ha kell, piszkálom őket, de csak azért, hogy helyzetbe hozzam őket.
Nemrég azt nyilatkoztad, hogy kislányod születése után kicsit átértékelődtek benned a dolgok, és most már nehezen tudnád elképzelni, hogy minden este a stúdióban ülj és politikusokkal, közéleti személyiségekkel készíts interjút, ahelyett, hogy Lucának mesélj elalvás előtt. Ha lehetőséged nyílna rá, milyen típusú műsor vezetését vállalnád el?
Ez a talk show szerintem megélne a képernyőn is, hiszem, hogy az emberek vevők lennének értelmes és mély beszélgetésekre, ami ugyanakkor szórakoztató is, mert nagyon nagy tere van a humornak. Olyan még nem volt a Libikókában, hogy a nézők – velem együtt – ne fetrengjenek a nevetéstől, miközben azért arra is volt példa, hogy könnycsepp gyűlt a szemekben. Ez a talk show az érzelmekről és arról szól, hogy mindig van kiút, csak előre kell nézni, és aki hajlandó szembe nézni magával és a valósággal, rátalál a lehetőségekre.
A művészet iránti fogékonyságot Luca is örökölte: fest, énekel, verseket ír. Milyen jövőt képzelsz el a számára? Szívesen látnád később őt is a képernyőn?
Azt hiszem, tényleg szépen hangsúlyoz, jó a humora és nagyon eszes, szóval a kommunikációs képességeivel biztos nincs baj. Elkezdett zongorázni, amihez szintén van érzéke, de ami mostanában a legjobban érdekli, az a matematika. Még matek szakkörre is jár, önszántából, heti kétszer, amiből az egyik péntek reggel 7-kor van. Ebből azért kiderül, hogy elszánt. Meg persze az is, hogy nincs tekintettel a szülei alvásigényére:) De mindent a gyerekért! Hogy mi lesz belőle, nem tudom, de szeretnénk sok mindent megmutatni neki, hogy tudjon miből választani.
Pályád során több szerepben is megmutattad magad, több területen is megcsillogtattad tehetségedet. Hogyan látod, milyen változásokon ment keresztül a szakma ez idő alatt? Mik a legnagyobb különbségek a műsorvezetési stílusban, a műsorokkal és műsorvezetőkkel szembeni elvárásokkal kapcsolatosan a pályakezdőként tapasztaltakhoz képest?
Amit én csináltam, abban szerintem nem változtak az elvárások. Egy politikai újságíró legyen tájékozott, gyors gondolkodású, bátor, de legfőképpen hiteles. Ez egyrészt az előbbiekből következik, másrészt abból, hogy saját politikai beállítottságánál fontosabbnak tartja a szakmai alapelveket és az igazságkeresést. Ahogy szokták mondani, a tükör nem hazudik. De a tükröt valakinek tartania kell. Mostanában sajnos sok a fáradt kéz.
Mit tanácsolnál egy pályakezdőnek, aki műsorvezetőként szeretne elhelyezkedni? Milyen buktatókkal, nehézségekkel kell majd szembenéznie?
Az első a személyiség varázsa. Nem mindenkiben van meg az adottság, hogy „átjöjjön” a képernyõn. Ha valaki szerencsés, és benne megvan, akkor jöhet a kemény munka, mert a sikert nem adják ingyen. És persze azzal sem árt tisztában lenni, hogy nem csak rajtunk múlik, meddig tehetjük a dolgunkat. Ahhoz megint csak erõs személyiség kell, hogy az ember, ha kell, tudjon váltani. Meg persze máshol is kamatoztatható tudás. Én azért találtam meg magamat kommunikációs szakemberként, mert a közgazdasági diplomáimat, a bankszektorban szerzett tapasztalataimat tudtam ötvözni a médiás gyakorlattal, ismertséggel, ismeretséggel, de egy egy éves coaching iskolát is elvégeztem, hogy egyrészt szélesítsem a látókörömet, másrészt korszerűsítsem a tudásomat. Manapság már nem lehet egy lábon állni.
Egy ilyen pörgős, nagy elvárásokkal bíró világban hogyan őrizheti meg az ember a testi- és lelki egészségét? Odafigyelsz a táplálkozásodra, a mozgásra? Mennyire meghatározóak ezek a hétköznapjaidban?
Sokat futok, megint elkezdtem callaneticsre járni, heti 4-5-ször edzek, néha a férjemmel együtt, ami a lelkemnek is jót tesz. Hetente egyszer vagy kétszer gyümölcsnapot tartok és sok vizet iszom, de az egészségemet leginkább annak köszönhetem, hogy kiegyensúlyozott, boldog a családi életem. Imádom a kislányom, a férjem, hihetetlen jó triót alkotunk. De azt is hozzáteszem, hogy az Anyukámmal való nagyon szoros kapcsolat is segít abban, hogy bármilyen bánat ér, viszonylag gyorsan felálljak belőle.
Vannak Szilvis praktikáid? Kedvenc recept, amit bedobhatsz, ha gyorsan kell vacsorát készíteni, vagy olyan bőr-hajápolási technika, aminek köszönhetően pillanatok alatt jobban érzed magad?
Ha elmondom, meg kell, hogy öljelek. Na jó, csak vicceltem. Nincsenek ilyenek. Sok gyors ételreceptem van, de egyik sem saját, úgyhogy nem szeretnék plagizálni. Ha testápolás, akkor, amire esküszöm, az a forró-hideg váltott zuhany. Háromszor egymás után. A forró víz ellazít, a jéghideg felpezsdít, szóval megvan az egyensúly.