2012 tavaszától egy teljesen új szerepkörben mutatkozol be a Radnóti Színház Libikóka Krizsó Szilviával fent és lent című talk show-jában, ahol kötetlen formában, őszintén beszélgetsz művészekkel, közéleti szereplőkkel sikerekről, csalódásokról. Megtaláltad a helyedet ebben a feladatban? Milyen érzés kicsit közelebb kerülni gyerekkori álmodhoz, a színészethez?
Inspirál a környezet, a feladat. Önmagában kihívás kitalálni, hogy kiket hívjak meg, aztán, hogy nekik ki legyen a meglepetésvendég, és hogy milyen jelenettel, dalbetéttel dobjuk fel a beszélgetést. Izgalmas élmény a színpadon ülni, és direkt nem használtam a szerepelni szót, mert – ahogy tévés műsoraimban is – én csak annyira vagyok az előtérben, amennyi ahhoz kell, hogy vendégeimből a legjobbat és legtöbbet tudjam kihozni. Ha kell, poénkodok, ha kell, piszkálom őket, de csak azért, hogy helyzetbe hozzam őket.
Nemrég azt nyilatkoztad, hogy kislányod születése után kicsit átértékelődtek benned a dolgok, és most már nehezen tudnád elképzelni, hogy minden este a stúdióban ülj és politikusokkal, közéleti személyiségekkel készíts interjút, ahelyett, hogy Lucának mesélj elalvás előtt. Ha lehetőséged nyílna rá, milyen típusú műsor vezetését vállalnád el? Olvass még a témában
Ez a talk show szerintem megélne a képernyőn is, hiszem, hogy az emberek vevők lennének értelmes és mély beszélgetésekre, ami ugyanakkor szórakoztató is, mert nagyon nagy tere van a humornak. Olyan még nem volt a Libikókában, hogy a nézők – velem együtt – ne fetrengjenek a nevetéstől, miközben azért arra is volt példa, hogy könnycsepp gyűlt a szemekben. Ez a talk show az érzelmekről és arról szól, hogy mindig van kiút, csak előre kell nézni, és aki hajlandó szembe nézni magával és a valósággal, rátalál a lehetőségekre.