Az is megváltozott, ahogyan az új trendekből vagy a Pinterest-képekből inspirálódok. Elkezdtem tudatosabban figyelni arra, miért tetszik valami. A színek harmóniája? A textúrák rétegződése? Egy sziluett, ami karakteresebb, mint amit megszoktam? És amikor megvolt a válasz, elkezdtem keresni, hogyan tudom ugyanezt a hatást a saját ruháimból megteremteni.
Egyre inkább úgy érzem, hogy ez a három hónap nem lemondás volt, hanem egyfajta újrakapcsolódás önmagamhoz. Megtanultam, hogy az öltözködés öröme nem az új darabokban rejlik, hanem abban, hogyan nézek a régiekre. Abban, hogy merem újraértelmezni őket, és így magamat is.
Ma már nem érzem, hogy kimaradok valamiből, ha nem vásárolok. Sőt: sokkal kreatívabbnak, felszabadultabbnak érzem magam. Minden nap egy kis kísérlet, és közben ott az érzés, hogy tudatosan döntök arról, mire költök – és mire nem. Nem mondom, hogy soha többé nem fogok új ruhát venni. De ha meg is teszem, biztosan nem csak azért, mert megtetszett a kirakatban, hanem mert valóban helye lesz az életemben is. Olvass még a témában
