Az ebéd
Tiniként egy ideig az utcán éltem és volt egy üzletember, aki időnként meghívott ebédre. Egy öltönyös fickó, aki mindig a sarki vendéglőben evett. „Éhes vagy?” csak ennyit kérdezett, én bólintottam és már mentünk is. Bármit kérhettem az étlapról. Sosem beszélgettünk, ő újságot olvasott ebéd közben. Amikor végeztünk, fizetett, elköszöntünk és ennyi volt. Sosem féltem tőle, tudtam, hogy nem vár cserébe semmit. Nem is az adta vissza a hitem, hogy ebédet vett nekem, hanem az, hogy emberként kezelt. Csak látott egy piszkos lányt az utcán és nem félt velem mutatkozni, ez rengeteget jelentett nekem akkoriban.
A garázs
A néni, aki megengedte, hogy télen a fűtött garázsában aludjak és csak annyit kért, hogy néha mossam le a kocsiját.
Olvass még a témában
Kék a szemed, tudsz biciklizni, nincs bölcsességfogad? Mennyire vagy ritka?
A legnagyobb fejtörést a reggeli okozza. Van 5 falnivaló tojásos reggeli tippünk
Életem egy képen! Válassz egy képet, amiből most sok minden kiderülhet
Fiatalító csodaszer vagy csak egy újabb trend? – Ezt érdemes tudni a kollagénről
Az erdész
16 évesen - terhesen - elmenekültem az agresszív pasimtól és haza akartam stoppolni. Az első férfi, aki felvett, elvette a tárcám, majd kidobott az autópálya szélén. A második autós elkezdte fogdosni a lábam és biztosan megerőszakolt volna, ha nem ugrom ki a kocsiból, amikor lehajtott egy kijáraton. Egy erdős részbe szaladtam és egy fa alatt zokogtam, amikor rám talált egy nő. Ő volt az erdész. Hazavitt a házába, enni adott, lefürödhettem, kimosta a ruhámat. Másnap elvitt az állomásra, vett nekem egy buszjegyet a szülővárosomba és adott egy kis pénzt. Csak azt sajnálom, hogy sosem tudtam megköszönni neki.
A cikk folytatódik, lapozz!
