Hajléktalanok, mi adta vissza a hiteteket az emberiségben?

A barátommal ránk járt a rúd. Megszűnt a munkahely, ahol együtt dolgoztunk, így el kellett jönnünk az albérletből. A családjainkra nem számíthattunk, így beültünk a kocsiba és mentünk, ameddig nem találtunk olyan helyet, ahol volt valami munka. Egy kisvárosban telepedtünk le, alkalmi munkákból éltünk és a kocsiban laktunk, de a futár-munkám alatt láttam egy ikerházat, ami üresen állt. Rossz, de élhető állapotban volt, ezért kitakarítottuk és beköltöztünk, mindig számítva rá, hogy jön a tulaj és mennünk kell.

Négy hónap után kopogtak és valóban a tulaj volt. Mondtuk neki, hogy pakolunk és már itt sem vagyunk, de nagyon rendes volt. Azt mondta, látja, hogy tiszta a lakás, tehát nem drogosok vagy alkeszok vagyunk, maradjunk csak. Még a közműveket is visszakapcsolta nekünk, csak annyit kért, hogy a ház másik felét és a kertet is tegyük rendbe. Egy évig laktunk ott, addig összespóroltunk annyit, hogy ki tudtunk venni egy kis lakást egy nagyobb városban - ahol több munkalehetőség volt - ő pedig hamar el tudta adni a rendezett házat. Csak ennyi kis kedvesség kellett ahhoz, hogy talpra álljunk.