Kedves szülők, gyerekek! Boldoggá tesz hogy a Bien népszerű fórumán keresztül foglalkozhatunk egy ilyen érdekes és hasznos témával. Hiszen az „éltünk gardróbjában” mindenre van egy fiók, egy szekrény, egy tárolóeszköz. Vannak tárgyak, kiegészítők melyek néha feledésbe merülnek, esetleg elporosodnak. De valójában ott vannak nap mint nap az életünkben, részünket képezik, belső szépségünk öltözetei: a jó modor, az illemtan, a megfelelő viselkedés.
Vajon mit látunk gardróbunk tükrében ha gyermekeink felé fordítjuk? A Galateo, a modern etikett gyermeknyelven való használata már egészen kiskortól az önbizalmat, a kedvességet és az altruizmust fejleszti. Mindezek velünk született értékek, a felgyorsult rohanó világban azonban néha megfeledkezünk róluk.
Nézzük ebben az írásban az illemtan két alappillérét, a köszönést és a bemutatkozást.
Köszönés
A köszönés, a bemutatkozás mind-mind a társadalmi hierarchián alapszik. Kivel ne esett volna már meg, hogy egy felnőtt érkezésekor a gyermek társaság zavarba ejtő csenddel fogadta a betoppanó nagynénit vagy épp a postás bácsit.
Ha mi, szülők, segítünk felkészülni gyermekeinknek az élet adta szituációkra, elérkezik majd az a nap, mikor büszkén a háttérből gyönyörködhetünk, miközben a gyerekek magabiztosan, mosollyal fogadják a vendégeket, üdvözlik barátaikat vagy épp a tanítónénit.
Az alapszabályok rendkívül egyszerűek
A szóban kimondott köszönést minden esetben a ranglétra alsóbb fokán álló fél teszi meg a másik személy felé. Fiatal köszön az idősebbnek, fiú a lánynak, diák a tanítónéninek, a társaságba érkező a már ott lévőknek, a helyiségből távozó az ottmaradóktól.
A választott szóhasználat is jó modorunkról árulkodik. Szia, Szervusz, ha tegeződő formát választunk és Jó napot!, Jó estét! (napszaknak megfelelően), ha magázódunk. Rendkívül fontos, hogy az ismereteket a gyermekünk korának megfelelően időzítsük. Egy kisbabától szívmelengető érzés a dobott puszi, a kerek kis tenyerének ki-be nyitogatása.
Óvodáskorban már elengedhetetlen a szóbeli üdvözlés, még iskoláskorban a magázódás korrekt használata, ha a szituáció megkívánja. Gimnazista korban hálát adunk az előző évek tanításnak és szemet hunyunk egy-egy tudatos „szabálysértés” fölött.
Bemutatkozás
Kezdjük a kézfogással. A nyugati országokban sokkal gyakoribb, mint a magyar viselkedéskultúrában. Például Olaszországban két hölgy között is elfogadott köszönési mód ha nincsenek szoros kapcsolatban. Nem csak a bemutatkozáskor alkalmazott gesztus hanem egyfajta üdvözlési mód.
A kézfogás mindig jobb kézzel történik. A hölgy nyújtja a kezét a férfinak, az idős a fiatalnak, a magasabb rangú az alacsonyabbnak.
A férfiak, fiúk mindig állva fognak kezet, míg a kisasszonyok ülve is megtehetik, ám ha idősebb urat köszöntenek, nekik is illő felállniuk.
A kézszorítás nem erőpróba, a karizmánkat pontosan azzal fogjuk kifejezni, hogy kézfogásunk intenzitása tiszteletben tartja a másik személyt.
Gondoljunk csak bele, ha a nagypapát vagy a gyűrűt viselő nagynénit üdvözöljük biztos hogy moderált, gyengédebb lesz kézfogásunk, mint egy fiatal férfi esetében. A kézfogás minden szituációban rövid, határozott, letisztult folyamat. Nevünk kimondásakor figyeljünk oda, hogy ne keresztezze egymást a két fél. Aki kezet nyújt, érthetően kimondja nevét, majd figyelemmel fogadja a másik fél bemutatkozását.
A legmegfelelőbb elsajátítási mód a gyerekeknek, ha alkalomadtán mi magunk kezdeményezünk. Persze ez nem azt jelenti, hogy mától mindenki magázódik otthon és kézfogással köszönti a másikat. Játékos formában azonban szimulálhatunk élethű szituációkat. Lépésről-lépésre szórakoztató módon felkészítjük gyermekeinket az élet iskolájára otthonunk négy fala között.
A legfontosabb kommunikációs jó tanács a Galateo világából, mosolyunk. Időtálló, ugyanazt jelenti a világ minden pontján. Jó érzéssel tölti el aki kapja és gazdagítja aki ajándékozza.
Kövesd a Bien.hu cikkeit a Google Hírek-ben is!
Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!