Legtöbbször teljesen normális a gyerekkori súlyingadozás. Idővel a „babaháj” eltűnik és egyik pillanatról a másikra változik meg a gyerekek testalkata növekedés során. Nem is kell túlzott figyelmet fordítani arra, ha éppenséggel az átlagtól kicsit husisabb egy gyerek, kivéve, ha a tinédzserkor felé közeledve jelentős súlytöbblettel rendelkezik. Ebben az esetben már áshatunk mélyebbre is, a probléma gyökerét kutatva.
2/3 „Nem vagyok elég jó”
A gyerek, aki azt érzi, nem elég jó, szép, okos, sportos, szerethető, hajlamos azt érezni, hogy teljesen magányos. Akiket gyakran csúfolnak az iskolában külsejük miatt, szintén menekülhetnek folyamatos nassolásba, amiben legalább nem csalódhatnak. Szörnyű látni, hogy már egész kiskorban megkezdődik a gyerekek körében a csúfolódás és legtöbbször egymás külsejét kritizálják.
Azért fontos már ebben a korban elfogadásra tanítani a gyerekeket, mivel nem tudhatják, hogy egy-egy sértő mondat milyen károkat okozhat a másikban, amiről lehet, még a szülők sem szereznek tudomást. Ám az már egy figyelmeztető jel lehet a szülők számára is, ha a gyerek folyamatosan az ételbe menekül, szociális élete nem alakul ki, ráadásul az iskolai teljesítménye is folyamatosan romlik. Nem törvényszerű, hogy ez mind kéz a kézben járjon, de legtöbbször egyik hozza maga után a másikat.
A cikk a hirdetés után folytatódik a következő oldalon, lapozz!