Gyűjtögető
Anyám gyűjtögető volt. Én ezt kiskoromban nem tudtam, azt hittem, mindenki úgy él, mint mi: szeméthalmok, lomok között, amik kiszorítják a lakásból. Csak akkor jöttem rá, hogy ez nincs rendben, amikor először jártam olyan lakásban, ahol annyi hely volt, hogy kergetőzni lehetett.
Anya-lánya kapcsolat
Apám kiskoromban lelépett, nincs emlékem róla, mindig csak anyámmal voltunk ketten. Fiatalon szült és nagyon szeretem a mai napig, de inkább barátként nevelt, mint gyerekként. Mikor elkezdtem iskolába járni, furcsa volt, mikor láttam, hogy más gyerekek számíthatnak a szüleikre, akik elintéznek, megoldanak nekik dolgokat. Nálunk mindig az volt, minden magamnak kellett megoldani, csak magamra számíthattam.
Olvass még a témában
Trágárság
Az én családomban – nemcsak a szűk, a tágabb családban is – megszokott volt a trágár beszéd. De olyan szinten, hogy az egészen kisgyerekektől kezdve a nagyszülőkig, mindenkinek elképesztően mocskos szája volt. Amikor közösségbe kerültünk a testvéreimmel, pár büntetés és kiközösítés után megtanultuk, hogy bizony nem az a normális, hogy az emberek lazán emlegetik egymás édesanyját. Ma már, mikor hazalátogatok, bántja a fülem a sok csúnya szó, elképesztő, hogy ebben nőttem fel.
A cikk folytatódik, lapozz!