Egy gyerek mikroklímája a közvetlen családja és amíg nem lát többet a világból, természetesnek veszi, hogy az a normális, amiben él. Az alábbi tíz esetben az illetők később realizálták, hogy nem az a sztenderd, amiben felcseperedtek.
Szidás helyett ápolás
Anyám ki nem állhatta, ha a testvéreimmel megbetegedtünk. Ha folyó orral mentünk haza oviból, azt mondta, már megint „megfázítottuk magunkat” és századjára is kifejtette, hogy milyen gyengék vagyunk, bezzeg az ő vasszervezete sosem volt beteg. Hiába mondtuk, hogy vírus van és mindenki beteg az oviban, a betegség csakis a mi hibánk lehetett. Ja, és gyógyszer szinte sosem volt otthon, még vitamin vagy lázcsillapító sem. Egyszer ovis barátnőméknél játszottunk és ő tüsszentett egyet, mire az anyukája aggódva megmérte a lázát, hozott neki teát, gyógyszert és kedvesen ápolgatta a „kis beteget”. Én pedig csak álltam, tátott szájjal, hogy hogyhogy nem kap letolást a tüsszentésért.