A konzervatív gondolkodású és szemellenzős társadalomkutatók még mindig azt gondolják, hogy gender- és nemi identitás témában vitát indítani csak túlzó feminista megnyilvánulás.
Tűzoltó leszel és katona?
József Attila minden bizonnyal nem szembesült még a gender kérdés problematikájával, de játsszunk el a gondolattal: mi van akkor, ha a versben szereplő kis Balázsnak esze ágában sincs katonának vagy vadakat terelő juhásznak állni? Lehet, hogy éppen fodrász vagy divattervező szeretne lenni, hogy aztán nagykorában szembesüljön azzal a homofóbiával vagy sztereotípiával, hogy minden hímnemű hajszobrász vagy művész homoszexuális.
A felnőtt létben megjelenő társadalmi diszkriminációk nagy része ugyanis a nemek különbözőségéből fakad. Ezeket alapozza meg a korlátozó nemi szocializáció, amit születésüktől fogva a gyerekekre kényszerít a család és a társadalom. Később a nemi szerepeknek való megfelelés kitermeli azt, hogy bizarr vagy éppen kinevetni való, ha egy nő vadászpilóta vagy programozó matematikus akar lenni.
Az, hogy gyermekkorban lehetőséget adunk a gyerekeinknek, hogy a már kialakult és fix nemi identitásuk mellett a viselkedési attitűdöket, érdeklődési köröket és preferenciákat maguk alakítsák ki, nem számít túlzó és veszélyes liberalizmusnak.
Az a tudatos és felelős szülői viselkedés, ami legalább az alternatívákat megmutatja a gyereknek, hogy szabadon szélesíthesse látókörét. A gender neutrális nevelés nem azt jelenti, hogy a kisgyerek önként definiálja a biológiai nemét, hanem azt a fajta individuális szabadságot, hogy megválaszthatja a neki tetsző játékokat és öltözködést, kommunikációt és viselkedést – függetlenül attól, hogy kisfiú vagy kislány.
Kép forrása: maximkabb/Depositphotos