Retrospekt
Amikor végre abbahagytam a sebeim nyalogatását és elkezdtem gondolkodni azon, amiket mondott nekem szakításkor. Igaza volt, egy az egyben azt csináltam, amit a szüleimtől láttam: egymás mocskolása, sértődés, zsarolás, állandó veszekedés. Ha odafigyeltem volna a partneremre, el tudtam volna hagyni ezeket a káros mintákat, de akkoriban hallani sem akartam erről. Még én voltam felháborodva, hogy állandóan kritizál.
Félre
Úgy voltam vele, hogy néha egy kis félrelépés belefér egy hosszú kapcsolat esetében, elvégre férfi vagyok, ez pusztán testiség és csak egy kis változatosságra vágyom. Aztán a következő barátnőm megcsalt és én összetörtem. Amikor bocsánatért esedezett és azt mondogatta, hogy "nem jelentett neki semmit a dolog", rádöbbentem, hogy én ezzel mennyi fájdalmat okoztam a volt barátnőmnek.
Olvass még a témában
Trauma
Amikor végre elmentem terápiára, miután életem szerelme elhagyott. Kiderült, hogy az anyámmal való rossz viszonyomat képeztem le a párkapcsolatomban és szegény barátnőm bűnhődött azért, mert én nem voltam hajlandó foglalkozni a múltbéli traumáimmal. Csúnyán beszéltem vele, elvártam, hogy mindenki fölé helyezzen, kisajátítottam és elszigeteltem. Mindezt azért, mert kiskoromban anyámtól nem kaptam elég figyelmet.
A cikk folytatódik, lapozz!
