Karbantartó
Nincs annál vonzóbb látvány, mikor egy férfi ezermester, barkácsol otthon, megszereli a leszakadt polcokat és összerakja az étkezőasztalt. A szingliség átka, hogy ezek a feladatok mind ránk várnak és bizony a bútor alkatrészei nem összpontosulnak varázsigére. Ez ad egyfajta önállóságot, kreativitást nekünk, ráadásul fejlődik a problémamegoldó képességünk, de azért nagyon jó lenne páholyból nézni a bútorszerelést. Aztán ott van a villanykörte mizéria is, minek során muszáj naprakésznek lennünk az izzókból is, hacsak nem szeretnénk sötétségben élni.
Mondtál valamit?
Azt mondják, aki megleli örömét az egyedüllétben, az már félúton van a megvilágosodás felé. Ezzel nem is vitatkoznék, viszont szerintem ebben is van egy egészséges határ. Nem hiszem, hogy az emberi lét célja a remeteség, hiszen akkor senki sem vágyna más társaságára. Valljuk be, hogy néha nagyon jól tud esni, ha valaki megkérdezi egy fárasztó nap végén, hogy milyen napunk volt, vagy egyszerűen csak együtt tudunk nevetni egy filmen. Az állatok valamelyest pótolják az űrt, de nem tudjuk kikérni a tanácsukat egy lelki válság esetén.
Olvass még a témában
Nincs összebújás
Az összebújás kezdetben nagyon romantikus és jóleső érzés, de egy bizonyos idő után jobb, ha mindenki visszavonul saját térfelére. Azonban egy filmezős estén, vagy csak úgy, nagyon is igényelnénk az összebújást, hiszen az emberi érintésnek gyógyító ereje van. Érezni egy férfi biztonságot nyújtó ölelését, pedig felbecsülhetetlen a magányos órákban. Jobb híján marad a plüssmaci.
A cikk folytatódik, lapozz!
