Nagyon különösen működik az emberi agy: ha olyan információkhoz jutsz, amik megerősítenek, akkor azokat elfogadod, ha viszont olyanokhoz, amik ellentmondanak az ismereteiddel, akkor azokat elutasítod.
Természetesen akadhatnak kivételek, de ez a működési mechanizmus megmutatja, miért olyan nehéz változtatni a régi, jól bevált szokásokon, pl. azokon, amik az életmódunkat, étrendünket illetik. Az egyetlen lehetőség az, ha tudatosan felismerjük a saját rutinjainkat, szokásainkat, amikhez ragaszkodunk és odafigyeléssel (akár szakértő bevonásával) megváltoztatjuk azokat. Ez sajnos jelentős szorongással is járhat, aminek ki-ki vérmérséklete szerint ellenáll. Gondolkoztál már azon, hogy sokat elárulnak rólad az étkezési szokásaid? Dr. David Hanscom megtette helyetted is, és összegyűjtötte azokat a jellemzőket, amik a legáltalánosabbnak bizonyulnak a témát illetően:
Túlságosan merev keretek között étkezel
Mindannyiunknak van valamilyen kapcsolata az étkezéssel, az ételekkel, hiszen aki életben akar maradni, annak ennie kell. Az étkezési szükségletünk mélyen, a tudatalattinkban található és az evésre való késztetés igen erőteljes. Többek között ezért olyan nehéz ragaszkodni egy szigorú diétához, vagy akár változtatni néhány rossz szokáson. Nem „csak” a testi igényeiket kell legyőznünk, hanem mentálisan is komoly kihívás elé állunk.
Benned is él egy kép (jellemző módon a tanult mintáid alapján), hogyan kellene enned. Ha ezeknek a normáknak megfelelően cselekszel, akkor boldog vagy. Ha viszont ezekkel szembefordulsz, akkor diszharmóniát élsz meg és rosszul érzed magadat. Akkor is, ha helyes irányba próbálsz változtatni! Minél merevebbek és magasabbak a saját mércéid (vagy minél mélyebben ültették el őket benned gyerekkorodban), annál több energiát kell a tudatosításba fektetned.
Ilyen esetben érdemes megvizsgálnod életed egyéb részeit is: van még olyan terület, ahol túlságosan megbánó a személyiséged?
Ilyen lehet a munkád, a gyermeknevelési szokásaid, a lehetőségeid kiaknázása, vagy éppen az általad elért eredmények értékelése. Szüleink gyakran – akaratlanul is – úgy programoznak bennünket, hogy „nem vagyunk elég jók” és ez a táplálkozáson keresztül egyaránt megmutatkozhat.
Túlzásba vitt egészségmánia
Sokat elmond rólad az is, ha nagyon szigorú hiedelmek mellett étkezel és rendszeresen negatív megerősítéssel illeted magadat. Ennek köszönhetően nem csupán az étkezéssel járó örömök csökkenek, hanem úgy általában, az életben tapasztalható boldogságforrások is háttérbe szorulnak. Amennyiben túlságosan ragaszkodsz bizonyos étkezési elvekhez, majd bűntudatod támad, ha ezeket az elveket megszeged, akkor ez a torzítás meg fog jelenni a magánéletedben is.
Ilyen pl. az, ha igen nagy arányban egészséges étkezel, viszont bukásnak ítéled meg, ha „kirúgsz a hámból”, esetleg alkoholt fogyasztasz egy buliban, vagy nagyritkán a gyorsétteremben kötsz ki. A valóságban ezeknek a „tévelygéseknek” vajmi kis hatásuk van a tényleges egészségedre, amennyiben alkalmiak.
A „mindent vagy semmit” alapelv felbukkanhat az étkezési szokásokban, és ezek a torzulásuk megjelennek aztán a valós életben is.
Az önkritikának azonban nincs végpontja vagy logikus következtetése, tudatosan kell az öröm mellett voksolni és élvezni a szabad választási lehetőséget. Az egészség jó választás és az a legcsodásabb benne, hogy ha javulnak a táplálkozási szokásaid, akkor azzal a közérzeted, önértékelésed is pozitív irányba fog változni.
Azonban érdemes átgondolnod, hogy ha az étkezés tekintetében a nagy szigor jellemző rád, és hajlamos vagy önkritikával illetni magadat, akkor az a magánéletedben is extra figyelmet érdemel. Milyen (általad meghatározott) elveknek nem felelsz meg valójában?
Az étel, mint az öröm forrása
Nem csak arra látunk példát, hogy valaki minden örömtől megfosztja magát és állandóan diétázik, vagy éppen önostorozásba kezd, ha nem sikerül megtartania az alapelveit. Ugyanilyen sűrűn előfordul az is, hogy valaki az ételre úgy tekint, mint az öröm egyik igen jelentős forrására.
Gyakran ezt is gyerekkori mintára vezetik vissza a szakértők és nagyon sokszor kiderül, hogy az ilyen felnőttek gyerekkorukban jutalmul kapták az ételt. Akkor kaptak fagyit, ha jól viselkedtek és akkor vonták meg tőlük a finom falatokat, ha nem olyan magatartásformát mutattak, amit szüleik elvártak volna.
Ez a minta nem múlik el magától felnőttkorban sem, és a túlevés gyakran párosul az önjutalmazással, önvigasztalással.
Egy bizonyos mértékig mindez belefér. Már csak azért is, mert pl. a csokoládéról tudjuk, hogy hozzájárul a boldogsághormonok felszabadításához a testünkben, tehát fizikálisan is segít jobban lenni, nem csak lelkileg. Azonban a jóból is megárt a sok. Ha folyton az étkezés lesz az örömöd egyetlen valódi forrása, az érthető módon testileg és lelkileg sem tartható sokáig.
A felismerés már fél siker, a tudatosság pedig felteszi az i-re a pontot. Ha távolságot tudsz teremteni közted és a reakció (avagy a nassolás között), akkor végül csökken majd az intenzitása.