Az eminens és a bohóc
Apánk szinte sosem volt otthon és egyáltalán nem érdekelték a gyerekei, anyámnak pedig képtelenség volt megfelelni. Ő az a fajta maximalista volt, akitől egy fikarcnyi gyengédséget is csak kőkemény, kitartó és abszolút hibátlan performansszal lehetett kicsikarni.
A nővérem ezzel kitartóan próbálkozott: színötös tanuló volt, versenyeket nyert és otthon is odatette magát, hogy elnyerjen anyutól egy morzsányi szeretetet. Én úgy voltam ezzel, hogy semmi esélyem, úgyhogy én lettem a bohóc. Minden ordítozást és büntetést elpoénkodtam, a humor volt az egyetlen fegyverem.
Sajnos ez a reflex felnőttkoromban is megmaradt, és sok kapcsolatom sínylette meg, hogy amint van egy konfliktus, velem nem lehet komolyan beszélni, mert rögtön humoristává változom. Dolgozom rajta, de legalább már tudom, hogy ez nem jellemhiba, hanem egy tanult taktika, amit az agyam akkor alkalmazott, amikor gyerekként emberfeletti stresszel kellett megbirkóznom. Olvass még a témában
„Nem mosogatok el, mert nem tudom, minek hol a helye” – amikor a férfi nem hajlandó besegíteni otthon
Transzformatív mantrák novemberre: ez a neked szóló megerősítés a Skorpió szezonban
Melyik napon születtél? Itt találkozhatsz életed szerelmével
A kislányom dührohamot kapott az iskolában – azt hittem, ismerem a lányomat

A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.






