Ha egy nő az autonómiát választja, annak mindig ára van.
Kettős mérce
A bátyám (39) és én (36) is szinglik vagyunk: én tudatosan, ő kényszerből. Őt emiatt dicsérik a szüleim és irigylik a barátai, engem pedig ugyanezért terrorizálnak a szüleim és sajnálnak a barátnőim. És a vicc az, hogy én jól elvagyok így, bátyust viszont megviseli az egyedüllét. Az én önként választott magányom azt jelenti, hogy nem alkudtam meg.
A színfalak mögött
Most egyedül élek, mégsem vagyok közel sem olyan magányos, mint amikor házas voltam. Anyósomék és sógoromék ott tettek alám, ahol csak tudtak és pokollá tették az életem. A férjem mindezt közönyösen szemlélte és sosem tett ellene semmit. Próbáltam kiállni magamért, de ekkor még nagyobb ellenállásba ütköztem. Még a saját anyám is azt mondta, legyek egy kicsit „simulékonyabb”, mert ő is csak annyit látott, hogy a jóképű, gazdag férjem milyen jó parti. Olvass még a témában
5 egyszerű és gyors halloweeni nasi, amit a gyerekek is imádnak
Anyáink idejében nem volt pumpkin spice latte, mégis érezni lehetett az őszt – mégis mi változott?
„És ebben mindenki egyetért velem” – ártatlannak tűnő, de valójában toxikus mondatok
3 dolog, amire a 90-es években tanítottak minket – ma már tudjuk, hogy súlyos tévedés volt
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Csütörtök reggel elküldjük a hét legolvasottabb Szerelem-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
